Tavaszi ébredés.

Mily szép a csodás, szent ébredés!
Az illatozó, szerény kis virág.
Mily szép künn a hímes, üde rét,
Virágtól ékes, friss gyümölcsfaág.
Mily szép a madárdaltól hangos
Határunkban a zöld erdő, berek…
Mily szép az Istent dicsérő lantos,
Ki új tavaszban zeng új éneket!
Mily szép a hívő szívben a tavasz,
Ige szárnyán jött szent ébredés,
Elhal ekkor ajkakról a panasz,
Dermedtség helyett: - felengedés…
Mily szép az Úrért égő szeretet,
Mely szerteáraszt csodás illatot –
Tavasz kertjének ösvénye mellett
Isten legkisebb virága vagyok.
-----------------------------------------------------------
Újesztendő

Eltűnt egy esztendő az élet ködében,
Haladnak az évek, mint vándor az éjben.
Haladnak, szaladnak, velük együtt mi is,
De a határkőnél most megállunk mégis.
Megállunk csendesen, s fölnézünk az égre,
Felhők szép fodrára, esthajnali fényre,
S úgy nyitok utat a rohanó időnek,
Úgy mondunk búcsút az öreg esztendőnek.

Eredj, vén Szilveszter! Újév, jöttöd várom!
Húszon-egyedik századot immár veled járom.
De ahogy te elmúlsz, elmúlik majd minden.
Állandó és örök itt e földön nincsen.
Mert elszáll az illat és lehull a virág.
Lehull a falevél, elhordják a szelek,
S mi, kii porból lettünk, ismét porrá leszünk!

Csak egy az állandó, csak egy: az Úr Isten,
Aki van odafenn és aki van itt lenn!
Akinek kegyelme letörli a könnyet...
S elhaló kebelbe életerőt önthet
Vándorok, vagyunk  itt, te is jó barátom,
A célt itt a földön soha nem találom,
De te sem találod, hiába keresed,
Ha csak a Megváltót, Jézust meg nem leled!

Jézus Krisztus az út, igazság és élet,
Benne a halál is új életre éled.
Ha hiszünk, a Sátán tőlünk visszaretten,
S feltámadunk egykor új, szellemi testben!
Jöjj hát újesztendő! Szívünket kitárjuk,
Ünnepi imával Megváltónkat várjuk.
S földi vándorpályánk bármikor ér véget,
"Názáreti Jézus! Mi követünk Téged!” Somogyi Imre