TAVASZI ÉBREDÉS.

Mily szép a csodás, szent ébredés! Az illatozó, szerény kis virág.                                                    Mily szép künn a hímes, üde rét, Virágtól ékes, friss gyümölcsfaág.
Mily szép a madárdaltól hangos Határunkban a zöld erdő, berek...                                                 Mily szép az Istent dicsérő lantos, Ki új tavaszban zeng új éneket!
Mily szép a hívő szívben a tavasz, Ige szárnyán jött szent ébredés,.                                                  Elhal ekkor ajkakról a panasz, Dermedtség helyett: - felengedés...
Mily szép az Úrért égő szeretet, Mely szerteáraszt csodás illatot .-                                                    Tavasz kertjének ösvénye mellett Isten legkisebb virága vagyok.  Vágréti Irma.
 -----------------------------------------------------------------
 ÖRÖK TAVASZ.
Megszűnt a haláltól való félelem, Az élő Krisztusé lett a győzelem.
Óh Menny, óh Föld, zengjétek e tavaszt, Köszöntsétek, aki elhozta azt!
Én méltóképpen el nem mondhatom, Ha ezer szó zendül is ajkamon.
Ha minden rügy szívemben nyílna ki. Amely a tavaszt köszönti, élteti.
Ha minden fény a lelkemben égne És visszaverődne a tavaszi égre,
S a hála, mint égő áldozat, Felperzselné a távolságokat,
S könnyű szárnyon repülhetnék feléd, Akkor sem, úgy sem lenne elég
 Elmondani, mit a szívem érez: Hogy az örök tavaszt elhoztad, s enyém lett.
Most itt feszül a lelkembe zárva, Az elmúlásba örök tavaszt várva
S megváltott életem minden imádsága Feléd, száll feltámadt Krisztusom,
E megújuló húsvéti hajnalon. - Ha bele fáj is nagypénteki emlék,
S az imádság közt néha megremegnék: Az utam előtt a Golgotához visz,
Hogy eljuthassak megnyílt sírodig. Hogy megérthessem e végtelen csodát:
Az örök tavaszt, a feltámadást.    (Páskulyné Kovács E)
 --------------------------------------------------

Járfás Eszter: Golgota,

A szél korhadt fán nyikorog, a Kereszt áll…
Sötét az ég, Pedig az Eli, Eli, Lama sabaktani
már végighasította a századokat.
Még visszhangozza a hegy a csőcselék balgaságát,
valahol felcsendül a “bizony Isten Fia volt”…
Kő és virág. Emberek nincsenek. Postán küldött
Könnyek jönnek Golgotához… elöntik a Máriák,
Jánosok helyét. Egy madár sírna egy dalt,
megremeg … újra csönd.
A szegek átkozottul átfúrják a
Kezet… a Vér a Földre csöppen …
Puhul a Föld pár évezrede…ott a térdeink helye!
szívünk csöndje ott van!
Értünk jött, lett utolsó, feltámadott, A szeretet.