1. Velem vándorol utamon Jézus,  Gond és félelem el nem ér.
Elvisz, elsegít engem a célhoz,  Ő, a győzelmes, hű vezér,
Ő, a győzelmes, hű vezér.

2. Velem vándorol utamon Jézus, Ott az oltalom hű szívén.
Ha a szép napot fellegek rejtik, ő az éltető, tiszta fény,
ő az éltető, tiszta fény.

3. Velem vándorol utamon Jézus, Bár az út néha oly sötét,
Soha nincs okom félni a bajtól, Amíg irgalmas karja véd,
Amíg irgalmas karja véd.

4. Velem vándorol utamon Jézus, Ez a vigaszom, baj ha jő.
Bármi súlyosak rajtam a terhek, Segít hordani, ott van ő,
Segít hordani, ott van ő.

5. Velem vándorol utamon Jézus. Túl a sír sötét éjjelén,
Fenn a mennyei, angyali karban Nevét végtelen áldom én,
Nevét végtelen áldom én .Finn népének feldolgozása

--------------------------------------------------

NE HIDD!

– Lajos fiamnak –
Te már talán idegen bolygón
pihenheted ki évi negyven
munkaheted, elsőosztályú
rakétán szállva, csillagok közt,
álmaiddal azonosulva.
De azt ne hidd, hogy ott leled meg
a boldogság kulcsát, ne gondold,
hogy technika, sebesség-mámor,
űrrandevú, utópiáknak
hétköznapi valóraválta
betöltheti a lelkedet, mely
az űrben is oly nyugtalan lesz,
mint itt, a tér szűkebb honában.
Mindaddig, míg fénnyel, Igéve
eléri a MEGVÁLTÓ ISTEN
s fészket találsz szívén örökre.
Füle Lajos

----------------------------------------------

MEGTÉRÉSEK

 „Megtértem” – mondod halkan, én
hittel bólintom rá az áment.
Itt járt, lelkedhez ért a Szél,
ki tudja, honnan jött, s hová ment.
***
„Hát megtértem apám…”
– Ha te tudnád ebben a részed,
így szólnál szelíden, meg-megakadva, fiam:
„Megragadott az az Úr, AKI van,
AKIRŐL te beszéltél,
AKI elől a szívem
éveken át menekült”.
Füle Lajos

------------------------------------------

A SÁMLI

A sámli szürkén, személytelenül
kuporgott benn a leghomályosabb
sarokban… ott a fényes bútorok
honában eltűrt senki volt az árva.
A pianínó szinte meg se látta,
az intarziás szekrény gőgösen
illegetett fején egy hetyke vázát,
kuncogva álltak tarka szőnyegen
a karcsú lábú székek: büszke pávák.
Mikor a szöszke kisfiú belépett,
felé fordultak hívón mosolyogva.
De ő szaladt az elhagyott sarokba,
és átölelte szótalan a sámlit,
kicipelte a szoba közepére,
s hozzásimult, mint hűséges barát…
– És betöltötte lassan a szobát
a kicsinyek különös dicsősége.
Füle Lajos