DICSÉRJE ŐT A KÖD
IS!
Minden
lélek és minden létező,
hó
és szélvihar, tűz és jégeső,
Dicsérjétek
az Urat!
Még
a köd is dicsérje szent Nevét,
ez
a nyirkos szürke pára.
eloszlik
majd nemsokára,
ha
egyszer Isten azt mondja ELÉG!
Lelkem,
dicsérd a Urat!
Ne
csak a napsugarakért,
Virágos,
tarka rétekért,
áldást
osztó őszökért,
gazdag
kijelentésekért
testvéri,
meleg szívekért -
hanem
a ködért is!
Lelkem,
ne utáld meg a ködöket,
a
botokat, a vesszőket,
a
sötét, járatlan utakat!
Meglásd,
tündöklőbb lesz a nap,
s
túláradóbb szívemből a hála,
mikor
a Mester parancsára
felszáll
a köd, s világos lesz újra.
Ó,
zengjed, zengd hát szívem húrja!
Köd...
sok nehéz óra - ,
dicsérd
az Urat.
Legyen
szívem mélyebb alázatosabb!
Ködök,
vigyétek végbe rendeletét,
amíg
csak ő nem mondja:
,,
Most már ELÉG!"
------------------------------------
MÉG HULL A MAG...
- Még nincs vége, még egyre hull a
mag,
A gigászi kéz még egyre szórja,
A nagy példázat még nem vált
múlttá,
Mert még nem jött el a számadója,
A magvető még egyre szórja...
- Szántóföldek! Ekétlen, vad utak!
Kősziklás, bogáncsos, tüskés
helyek!
Esőre szomjas, kiszáradt rögök,
Fájó ugarok, terméketlenek!
A példa nektek szól, ti - emberek!
A magvető - az Isten! A magot,
Az élet-igét még egyre szórja.
Hirdettetik az egész világon,
Hogy a bűnösnek van Megváltója,
Aki a váltságot már lerótta!
Odakerült, világ közepére
Az Isten oltára, a Golgota!
Ahol megbékélt veled az - Isten,
Ahol érted halt az Isten Fia,
A kegyelem nagy inspirátora,
Aki, ha eljő majd az ítélet,
Odaáll közéd s az Isten közé:
Vérző testével betakar - téged,
És kezét nyújtja a Bíró felé!
- Őt már ne, Uram, már ne sújts
felé!
- Őérte én a váltságot letettem,
Az ő bűneiért szenvedtem én!
Őérte Te már elhagytál - engem!
Ígéreted szerint Ő az enyém!
- Szerető szívedre hadd hozzam én!
- Halld, ó világ! Neked szól az
ige:
Békét kínáló drága üzenet...
- Esőre szomjas, kiszáradt rögök!
- Fájó ugarok, köves vad helyek!
- Szántatlan földek!
Szívek! Emberek!
Lukátsi Vilma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése