Finta Éva: Jónás panasza.

Emészt a világ. Ott ülök
gyomrában, lövell rám sava,
szétrágja boldog testemet
míg testévé olvasztana.

Kijutni innen nincs remény
s hová is mennél, mondd, hova?
Ez itt világunk. Megszegi
a gyermek első tejfoga. 1989
----------------------------------------------

A MEZŐK IS PRÉDIKÁLNAK. .

Január végi fáradt, szürke tájon –

az elmúlásnak síró dala kél.

Fönt mozdulatlan felhőóriások;

ólomlepellel közeleg a tél.

Lelkem, szívem száz marok szorítja,

sóhaj rezdül át egész lényemen:

bútól s gondtól kavaró életemben

ó adj egy biztató jelt, Istenem!

s a jelre várva nézem, egyre nézem

a hervadást mint lassú temetést,

s meglátom hirtelen a messze nyúló,

zölden zsendülő őszi új vetést.

S az Isten szól a fűszálon keresztül:

,, Miért gyötörnek régi s új sebek?

 Megujjulás zöldje van minden szürkeségben,

miért nem látod s miért nem keresed?"

Megértem, amit a mező üzent most,

s míg elnézem a zsenge, új vetést:

megköszönöm szívem mélyén a néma

s oly sokatmondó igehirdetést!

          Haluszka Margit

MÉG NEGYVEN NAP. .

„Még negyven nap - így szólt  az ítélet szava -

elpusztul Ninive  és temérdek java!’’

De zsákba öltözött  a király  és népe

s Isten a büntetést nem hajtotta végre

   Gerő Sándor