AKKOR. Máté 24:30

Feltűnik majd az Ő jele  és sírni fog a föld bele.

A hívő, mert örül a lelke,  a hitetlen, mert nem szerette.

A lagymatag, a lágymeleg  Ó, hogy remeg, ó, hogy remeg!

S Ő, számadásra jött ítélő,  méri a lelket, hogy mit érő?

A tiedet, az enyémet, minket,  keres benne szent, égi kincset.

Akkor… kitárod lelked álmát,  és lengeted győzelmi pálmád!

Akkor… szomorún mondod: nincsen,  sose kerestem égi kincsem…

Akkor… gyáván, rettenve kéred,  - Uram, szeretni foglak Téged!

Akkor… késő! - Ma nem! Sietve bízd csak magad égi kezekre!

S ha feltűnik jele az égen,  lelked áldassék, seregében!

   Kárász Izabella”Fényből fényességet" 197.

--------------------------------------------

Megmérettél…

Mérlegre tettem bűnös-önmagam,

s a számadásnál búsan sírnom kellett.

A kegyelemnek dús asztala mellett

mily ösztövér maradtam! Nincs szavam,

hiányos életem hogy mentegessem,

Zuhog fejemre a „Mene, tekel!”

… Ha az ítélet szele rám lehel,

halomnyi polyvám közt nem lesz mag egy sem?

Uram, ments meg a vétkes könnyűségtől!

Terhelj meg áldón azzal a teherrel,

mely irgalomként hull alá az égből;

törődj, Uram, súlytalan életemmel.

Ha üt az óra sürgős - hirtelen,

maradjak én erős tenyereden.

  Gerzsenyi Sándor  (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

--------------------------------------------------

Tavasz

Egyszer lesz egy örök tavasz,

Mikor, mint vándormadarak

Hazatérünk…

Akkor, minden mi múló, szertefoszlik,

Minden felhő, köd, homály eloszlik,

Országok, hatalmak összeomlanak;

Királyok, vitézek pórba hullanak.

A világ recsegve ropogva összetör

És hatalmasak menekülnek a bíró elől.

Akkor, mikor mindenki reszketni fog,

Te, Isten kegyelméért ezt mondhatod:

„Nem rám, Uram, hanem, Fiadra tekints,

Nekem semmi jogom, érdemem nincs.”

Akkor, mikor mindenki félni fog,

Te örülj, mert Krisztus kezében, van a jog.

Ha ma, még hullámok, viharok fenyegetnek

És gondok, próbák bánatok majd elnyelnek:

Tavasz jön, ne csüggedj, aztán aratás,

Már közeledik a számadás.

Tekints fel az égre, és ne feledd

Hogy egyszer lesz egy örök tavasz,

Mikor, mint vándormadarak

Hazatérünk.

(Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)