Mi a teendő?
Mi a teendő, ha egyik
gyerek egészen másképpen gondolkodik valamiről, mint a másik?
Két testvérről van most
szó, Szilviről és Mikiről.
Miki a kerékpárját
javítgatta az udvaron, és egy nagy légy folyton a feje körül röpködött.
Próbálta elhajtani, de csak-csak visszatért. Erre fogott egy befőttes üveget,
addig ügyeskedett, amíg a légy beleszállt, és azt gondolta, amint készen lesz a
javítással, kiviszi az erdőbe, legalább is a hozzájuk közel fekvő szélére, és
ott engedi el...
Eddig minden jó lett volna, csakhogy Miki alig hagyott ki valami alkalmat, hogy a húgát ne bosszantsa. Odahívta magához:
- Idenézz, mit fogtam! Ilyen nagy légy a lovak körül szokott keringeni, és valahogy idetévedt. Látod, milyen boldogtalan ebben az üvegben. De hát itt mérföldnyi körzetben nincsenek lovak, beviszem a te szobádba! Egészen jól meglesztek, nem?
Szilvi erre visítani kezdett, természetesen Miki ezen jót nevetett, és csak azért is kergette őt az üveggel együtt. Szilvi anyja után kiabált: - Anyu, mondd meg neki, hogy pusztítsa el!
Anya abbahagyta az ebédfőzést, hogy igazságot szolgáltasson gyermekei között:
- Miki, ne gyötörd a húgodat! Vidd ki a legyet a szabadba, és engedd el!
- Ne! - kiabált Szilvi, - ölje meg!
- Ilyen irgalmatlan vagy? - Jól van, már jó a biciklim, kiviszem az erdőbe, te kényeskedő!
Szilvi anyjához fordult: - Miért vesződik vele annyit? Nem lenne egyszerűbb rálépni?
- Nem vetted észre, hogy Miki mennyire törődik az állatokkal? És készakarva sem bánt senkit, különösen nem a gyengébbeket... - Akkor engem miért bosszant?
- Mert te nem vagy gyenge, és csakugyan mindenért képes vagy bosszankodni!
- Ez sajnos igaz, de mondd, anyu, egy olyan piszkos, nagy légy, amely nincs is a helyén közöttünk, nem érdemelné meg, hogy eltapossák?
- Hm. Lehet, hogy igazad van, de azért én örülök, hogy Isten nem gondolkodik hasonlóképpen. Mert bizonyos értelemben sokszor mi is olyanok vagyunk, mint ez a légy. Szennyesek vagyunk, ingereljük Őt, és Ő szentségében eltaposhatna bennünket. De irgalmas hozzánk. Tudod, mi az irgalom? A meg nem érdemelt szeretet, könyörület.
Szilvi meglepetten hallgatta anyját, aki indult már újra a konyha felé. Még azt mondta neki:
- Szilvikém, az csak hasonlat volt, és minden hasonlat sántít. Ne is gondolj többet a légyre, csak azt jegyezd meg az egészből, hogy Isten bűneink ellenére sem semmisít meg bennünket, ad alkalmat arra, hogy megtudjuk, mi az Ő akarata velünk, Gondolj Isten irgalmára! Isten kegyes és irgalmas. " Nagy irgalmaddal mégsem semmisítetted meg, és nem hagytad el őket, mert kegyelmes és irgalmas Isten vagy. (Nehémiás 9,31).
Eddig minden jó lett volna, csakhogy Miki alig hagyott ki valami alkalmat, hogy a húgát ne bosszantsa. Odahívta magához:
- Idenézz, mit fogtam! Ilyen nagy légy a lovak körül szokott keringeni, és valahogy idetévedt. Látod, milyen boldogtalan ebben az üvegben. De hát itt mérföldnyi körzetben nincsenek lovak, beviszem a te szobádba! Egészen jól meglesztek, nem?
Szilvi erre visítani kezdett, természetesen Miki ezen jót nevetett, és csak azért is kergette őt az üveggel együtt. Szilvi anyja után kiabált: - Anyu, mondd meg neki, hogy pusztítsa el!
Anya abbahagyta az ebédfőzést, hogy igazságot szolgáltasson gyermekei között:
- Miki, ne gyötörd a húgodat! Vidd ki a legyet a szabadba, és engedd el!
- Ne! - kiabált Szilvi, - ölje meg!
- Ilyen irgalmatlan vagy? - Jól van, már jó a biciklim, kiviszem az erdőbe, te kényeskedő!
Szilvi anyjához fordult: - Miért vesződik vele annyit? Nem lenne egyszerűbb rálépni?
- Nem vetted észre, hogy Miki mennyire törődik az állatokkal? És készakarva sem bánt senkit, különösen nem a gyengébbeket... - Akkor engem miért bosszant?
- Mert te nem vagy gyenge, és csakugyan mindenért képes vagy bosszankodni!
- Ez sajnos igaz, de mondd, anyu, egy olyan piszkos, nagy légy, amely nincs is a helyén közöttünk, nem érdemelné meg, hogy eltapossák?
- Hm. Lehet, hogy igazad van, de azért én örülök, hogy Isten nem gondolkodik hasonlóképpen. Mert bizonyos értelemben sokszor mi is olyanok vagyunk, mint ez a légy. Szennyesek vagyunk, ingereljük Őt, és Ő szentségében eltaposhatna bennünket. De irgalmas hozzánk. Tudod, mi az irgalom? A meg nem érdemelt szeretet, könyörület.
Szilvi meglepetten hallgatta anyját, aki indult már újra a konyha felé. Még azt mondta neki:
- Szilvikém, az csak hasonlat volt, és minden hasonlat sántít. Ne is gondolj többet a légyre, csak azt jegyezd meg az egészből, hogy Isten bűneink ellenére sem semmisít meg bennünket, ad alkalmat arra, hogy megtudjuk, mi az Ő akarata velünk, Gondolj Isten irgalmára! Isten kegyes és irgalmas. " Nagy irgalmaddal mégsem semmisítetted meg, és nem hagytad el őket, mert kegyelmes és irgalmas Isten vagy. (Nehémiás 9,31).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése