Adja akinek akarja.

Isten szuverinitása az, hogy nem tudni kinek adja, de lehet kérni és imádkozni esedezni érte.

Törekedjetek a szeretetre, buzgón  kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok. 1 Korinthus. 14:1,

Mi mindenre jó a szeretet , szinte mindennek a kulcsa. A prófétálás ma is Isten mondanivalóját közli a gyülekezettel, tehát nagyon fontos.  Ha működik akkor jönnek az erő ajándékai.
Isten először apostolokká, majd prófétákká és végül tanítókká rendelte ki az egyházban a szolgálókat.

Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra gyámolításra, vezetésre, különféle nyelveken szólásra. 1 Korinthus. 12:28,

---

Szolgálatra való felkenetés.

A kenettel Isten ken fel minden szolgálót. De a presbiterek, a vezetők a Pásztor imája sem hiába való.

Egyszer, amikor ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, ezt mondta a Szentlélek: "Válasszatok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam őket." akkor  böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották őket. ApCsel. 13:2-3,

Az Ószövetségben is voltak példák arra, hogy egyik ember a másikat felkeni, Isten parancsára, ezt általában a próféták tették, hisz ők voltak azok a közvetlen szolgálók akik Isten és ember között tartották a kapcsolatot.
Bár Illésnek szólt az Úr de ő ezt elmulasztotta, de amikor elragadtatott a mennybe a le hulló köntöse által a Szent Szellem kente fel Elizeust,

Ekkor ezt mondta neki az Úr : Menj, kelj ismét útra a pusztán át, Damaszkuszba, és amikor odaérsz, kend fel Hazáélt Arám királyává. Azután Jéhut, Nimsi fiát Izrael királyává: Elizeust, az ábél-mehólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává a magad helyébe! 1 Királyok. 19:15-17,

Elizeus példája egy hasonlat is, mert amikor valaki meghal az ő szolgálatát Isten egy másik szolgálóra hullatja, úgy mint ahogy az igében olvashatjuk.