----------------------------------------------

Őszi zsoltár

Hetek óta egy zsoltárvers kísér,

ha ösvényemre sárga levél lebben,

ha őszi lombon át nyár ragyog:

„Éneklek az Úrnak egész életemben.

Zengedezek az én Istenemnek

amíg vagyok.”

„Amíg, amíg...” Levelek, évek hullnak.

Meddig zengedezhetek még az Úrnak?

Meddig dicsérhetem?

Meddig magasztalhatja énekem?

„Ma”! érkezik a felelet

utamra pendülő leveleken.

Ma! Mindennap, ameddig tart az élet.

Ma! Fakó már a tegnapi dicséret.

Ma! Hisz áldó keze itt van velem,

új öröm kísér és új kegyelem.

S amíg peregnek évek és napok,

szeretetéből, irgalmából,

mindennap többet láthatok.

Jézus Krisztusban enyém

a soha nem halványuló remény!

Sugározó, tiszta fény hull

tövisekre, rögökre,

„Éneklek az Úrnak egész életemben”

aztán örökre!

  Túrmezei Erzsébet  (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

----------------------------------------

Őszi imádság .

Minden reggelre még üresebben,

minden reggelre új fallal szemben,

melyen át soha nem láthatok,

régi erőmtől cserbenhagyottan,

mint keménynyakú Pétered, mostan

a Te üllődön vagyok.

Minden túlkedvestől szakíts el, kérlek!

Vond el a földtől és nyisd meg a fénynek,

a láthatatlannak földi szemem!

Egyik ütésed a másikat érje

míg az el-nem-múló lesz végre

mindennél drágább nekem!

Túrmezei Erzsébet fordította finnből, Anna Máija Raittila után (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

------------------------------------------------------

PÉLDÁZAT A KIRÁLYI MENNYEGZŐRŐL  

Mikor a királyfi menyegzőjét ülte,

A király a vendégekért szolgáit elküldte.

De a meghívottak vonakodtak menni,

Más a dolguk: házat, ökröt, szántóföldet venni.

Összeszorul szíve erre a királynak,

Fáj neki, hogy barátai  vele csak így bánnak.

,Jöjjön, aki béna, jöjjön, aki sánta,

Hívjatok be minden szegényt az én lakomámra!’’

Hív az Atya engem, hív az Atya téged,

Fogadjuk el nagy örömmel  e nagy tisztességet!

   Hamar István, 1980

----------------------------------

A KÁNAI MENNYEGZŐ.   

Lakodalom készül Kána városában,

Sütnek, főznek, forgolódnak mind a házban.

Hivatalos Jézus is a lakomára,

Elkíséri tizenkét hű tanítványa.

Sok a vendég, s lám a bornak hamar vége!

Vizet hozat Jézus hat nagy kőedénybe.

Csuda folytán a víz rögtön borrá válik,

Sokkal több is, sokkal jobb is,  mint a másik.

Hatalmáról így tett Jézus bizonyságot,

Hittek benne, látva ezt, a tanítványok.

Higgyed te is: nincs az Úrnál lehetetlen,

Bizalommal fordulj hozzá szükségedben!  Siklós József, 1979.

„Az ivás kényszer nélkül történt...”