Páskulyné Kovács Erzsébet
Sorsomnak Istene


Sorsomnak Istene
jó kezedben lenni.
Minden órát, percet
Lábaidhoz tenni.
Holnaptól nem félni
Uram, add meg nekem:
Hadd bízzam Terád
az egész életem.

Sorsomnak Istene
Élő hitet te adj!
Minden hatalomnak
Hatalma felett vagy.
Világot fenntartó
Erőd sose lankad:
Sorsomnak Istene
szívem kér: most hallgass!

Hallgasd meg imámat,
Rejts el rejtekedbe,
Gondolatim útját
Te tartsd a Kezedbe.
Várva várlak Uram!
Erősítsd a hitem
a Jézus Nevében
adom át a szívem.

A Jézus Nevében
Várok mindent Tőled:
Megbocsátásodat,
irgalmat, kegyelmet.
hogy Neved dicsérjem
e rövid életben:
Sorsomnak Istene
Ez is csak kegyelem.

Ez a nagy kegyelem
Mindennap reám hull.
Mint virág a mezőn,
Ha szárad, megújul.
Ha hervad, az eső
Felüdíti mindjárt,
Szentlelked esője
engem is, ha megáld.

A titkok útjain
Veszek újabb erőt
Megsokszorozódva
Több lesz, mint azelőtt.
- Old és az erő.
Világot oldoz el
é veled köt össze:
Sorsom Istenével. 

" Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy tegyék a sokaság elé. Ettek és jóllaktak mindnyájan; azután összeszedték a megmaradt darabokat, tizenkét kosárral."
(Lukács 9,16-17)

Ebben a történetben csodálatosan megláthatjuk a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és szembesülhetünk azzal a ténnyel, hogy mi mennyire emberiek vagyunk, és Ő mennyire MENNYEI!
A helyszínen nagy tömeg volt, több ezer kimerült, éhes ember. Jézus tudta, hogy eljött az idő, amikor Ő fogja táplálni a sokaságot, mégis ezt mondja tanítványainak: "Adjatok ti nekik enni!"

Ez váratlan volt és emberileg lehetetlen is. Jöttek is azonnal a kifogásokkal, hogy: "csak öt kenyerünk és két halunk van".
Jézus ekkor elkérte azt a keveset, megáldotta, megtörte és odaadta, hogy osszák szét. A  megmagyarázhatatlan csoda ott megtörtént és ötezer ember táplálékhoz jutott.

Milyen sokan elfelejtkeznek arról, hogy Isten ma is hatmilliárd embert táplál ezen a földön. Vajon hányan adnak hálát érte naponta?

Ha lelki értelemben vizsgáljuk meg a kérdést, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy Isten ma is szánakozik azokon az embereken, akik pásztor nélküli juhok módjára élnek és a lelki éhhalál veszélye fenyegeti őket.
Ha Isten most minket kér arra, hogy adjatok nekik enni, akkor nehogy ehhez hasonló kifogásokat keressünk:
Uram szeretnék én adni, de lehetőségeim korlátozottak, forrásaim kiapadva, alig van valamim.
Uram én még csak két, vagy öt éve járok hitben, mi az ennyinek?
Jézus nem azt kérdezi tőled, hogy milyen kifogásaid vannak és mid nincs, hanem azt, hogy mid van!

Az őszinte válasz akár ez is lehetne: "Uram, itt a szívem, még van két kezem, s talán még néhány évem itt a földön, de ezt most mind neked adom! Jézus erre azt mondja, hogy ELÉG LESZ!

Testvér, amid van tedd most Jézus kezébe, meglátod mellette csodákat fogsz átélni. Ha Isten kézbe veheti életünket, szívünket, értelmünket és a hátralévő éveinket, akkor Ő gazdagon megáldja azt: megsokasítja kevéske erőnket, kicsi tudásunkat és megtölti szívünket mennyei szeretettel és lelkileg is érthetjük szavait:
"Vigyétek és osszátok szét" Hirdessétek Isten országát, ez az örömhír elég lesz minden embernek!