Advent 4. Vasárnapja   Lk 1,39-45. Az angyali üdvözlet után Mária sietve útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városba sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt felujjongott a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked!

 Amikor igent mondunk Isten kezdeményezésére életünkben, akkor sietőssé válik a dolgunk. Ugyanis nem elég az igent kimondani, hanem azt szeretnénk minél hamarabb kézzelfoghatóvá tenni magunk számára. Csakis az által testesülhet meg igenünk, ha azt elvisszük az emberekhez. Velük együtt lesz a mi igenünk testté: áldottak leszünk az emberek között. Az új élet megszületik, és ahogyan az anya újjászületik a szülésben, ugyanúgy mi is megszüljük saját magunkat azáltal, hogy engedjük ezt az újat megjelenni. Jézus nem csak a szívünkben, hanem egész valónkban szeretne megszületni

-------------------------------------------------

KARÁCSONY ELŐTT-

Legyünk egy kicsit csöndben!

Födje mély csend a szíveket:
mert a sötét, elgyötört földre
karácsony közeleg.

Jó, ha most lelkünk messze hagyja
a hajsza,lárma mind.
Ne siessünk hangos utakra!
Karácsony lesz megint!

Kezem a jászol előtt szépen
imára kulcsolom.
Nyomorúságom, szegénységem
mind elpanaszolom.

Szívem kitárom:'Kérlek, add meg,
ami nincsen nekem!
Csodáddal, csodálatos Gyermek,
takard be életem!'

Hadd legyen szívünk boldog csöndje
imádattal tele!
Újra leszáll a sötét földre
Karácsony éjjele.