Adventi lángok

Viasztestben hitnyaláb, Kérünk, égj te legalább!
Hogy házunk sziklára épüljön Életünk mélybe, ne merüljön!

Reménnyel gyúlt gyertyaláng, Fénylőn tekints most le ránk!
Jég szívekbe égő tüzet hozz, Ördögi bűntől, esdünk: oldozz!

A legmelegebb láng ég ,Összeér most föld és ég
Angyal, ember mindenki boldog A rég várt fény végre fellobog!

E gyertya az örömtűz, Messiást várunk, de nincsen tűz.
Az éjszaka áldott karjában, Alszik a kisded jászolában…

Baja Mihály: Adventben  

Körültünk néma, vak sötétség,

Gyűlölség átka a szívekben,

Fogytán a kenyerünk a kasban,

Szűkölködünk a lelkiekben.

Oh balzsamosztó jobb kezével

Ennyi fájó sebet ki köt be?

Ki gyújt nekünk fényt e homályban

Vagy benne járjunk mindörökre? 

Te vagy Uram, a mi Királyunk!

Kelj fel a mi segítségünkre,

Kezünket összetéve kérünk:

Adj vidulást beteg szívünkbe.

Küldj Valakit a te nevedben,

Rá milliók, ím, várva várnak,

Kit prófétáltál az atyákban:

Küldj Szabadítót a világnak.

----------------------------------

Elindult a Fiú
(Füle Lajos)

Hogy betelt az idő,  kaput nyitott a távol,
s elindult a FIÚ  az örökkévalóságból.
Múló évezreken  úgy lépett át a lába,
mint kinek az idő  cselédje, hű szolgája.
Váratlan érkezett  egykor, karácsony este,
gyermek képében egy  parányi, gyönge testbe’,
s volt, ki sejtette már:   e mustármagnyi Élet
megnő majd, s átszövi  végül a Mindenséget.