Ünnepi zenére.

Ti szférák szülte áldott két szirén,

Dal és Dallam, égi összhang záloga,

hadd egyesüljön hangotok zenén,

mely öntudatra ébresztő csoda;

hisz oly hangzatnak illő szólnia

fantáziánkhoz, mily harmónia

zeng szüntelen a zafir trón körül

Annak, ki rajta ül,

szent, égi ujjongással harsogón,

ahol egy sor szeráf ragyogva áll,

magasra tartott kürtjük hangja száll,

s pengetnek aranyhúrú mennyei

hárfákat angyaloknak ezrei,

s kezükbe’ míg győzelmi pálma leng,

sok üdvözült zsoltára zeng

örökre hódolón;

hogy földi életünknek hangjain

a mennyeire csengjen tiszta rím,

mint hangzott egykor, míg otromba bűn

nem ütközött belé, megtörve a harmóniát,

mely illette a mindenség Urát,

míg engedelmesség és szeretet

hatotta át a teremtményeket.

Ó, bár tudnánk megint a mennyei

karokkal együtt himnuszt zengeni,

s itt lenne már az égi Vőlegény

és Véle élet, ének, és örökre fény!

John Milton – Fükő Dezső

(Hozsannázó napok, I. 5.)

----------------------------------------------

Szőnyi Bartalos Mária : AZ ARANYKOR KÜSZÖBÉN

"Ne féljetek, mert nincs mitől!"

Mi, akik itt állunk egy csapatban
az Aranykor küszöbén;
mi, akik nem élünk már Vaskorban
a pénzetek tengelyén;
mi, akik tudjuk jól: látatlanban
nincs már mi jól látható,
mert van jó szemünk és van jó fülünk;
tudjuk már mi hallható.

Mi, átléptünk a nihil pénzein
és hitünket mutatják írásaink,
normáinkban vannak értékeink,
mint egy szeretet-tengely körül
forgunk még kevesen együtt,
de egyre többen leszünk
nélkületek ti, pénzimádó senkik.

Mi, akik itt állunk egy csapatban
Az Aranykor küszöbén,
nem vagyunk eladók és nem vagyunk
vevők, de adóvevők vagyunk
a Szeretetre, mint a Fény, a Nap,
a Levegő, s a Földet átölelő
SZEM.

Látjátok-e Ti, művészek azt, amit
mi látunk, és láttunk már rég'?
Az Ember a lelkében fontos
és nem a pénzéhes vég.

Ne add nekem a pénzed még hitelbe sem,
mert, mint galamb elszáll veled együtt...
Megérintem szép lelked. Nem kérek érte
mást, csak szeretetet, te érinthetetlen
Ember, aki átlépsz az Aranykor küszöbén
észrevétlenül, jóságoddal, magyar hiteddel.

József Attila sem volt naiv, bár sokan
azt gondolták róla, mint rólunk ma.
Csakhogy mi, már az Aranykor küszöbén
állunk, és előre már csak egy lépés van...
Nem tudom, hogy neki volt könnyebb,
vagy nekünk lesz nehezebb megtenni
azt, az egy lépésünket az Aranykor küszöbén
állva, mint jóért várva, s nem tudom azt sem,
hogy csak álljunk, mint szamár a hegyen,
és várjunk a sült galambra netán,
de azt tudom, hogy lesz egy pillanat,
amit az érzésünk diktál,
és lehet, hogy csak
megnyílik előttünk egy pénztelen világ...
Lehet, hogy hozzánk jön az Aranykor
s nem mi megyünk hozzá.
Talán szintén erre várt József Attila,
csak türelmetlen volt,
és előbb lépett, mint érzett vagy gondolkodott?
Lehet, hogy nem is kellett volna lépnie
sínekre soha és menni sehova...

Nekünk türelmeseknek fontos lennünk,
mint a Magoknak, hogy szaporulataink
is Magokat hozzanak és virágozzanak
az Aranykor küszöbén.
Nehéz lesz kivárni?
Igen, nehéz.
Mégis, türelmesen várjunk még,
önzetlenül, szeretetet adva a szeretetért.

Komárom-Szőny, 2012. április 11.

DALSZÖVEG : Csak a jók mennek el

Csak a jók mennek el, ők hagynak el,
Mit ők hoztak el, ők viszik el.
Ez nem tűnik fel, míg együtt vagyunk,
Csak a jók ünnepén, ha az égben vagyunk.

A jók mennek el, s ránk száll az éj,
Ők hagynak el, az álmunk övék.
Ez nem tűnik fel míg együtt vagyunk,
De a jók ünnepén találkozunk.

Szívük megpihenni tér lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!

Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent, amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd ugyanúgy.

Szívük megpihenni tér ott lent a mélyben,
Lelkükre angyalok vigyáznak fent az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
És áldd meg őket Istenem!

Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent amit ők hoztak el nekünk,
Bennünk él tovább majd ugyanúgy.