Gérecz Attila : Boldog Özséb Himnusz

Egybeomlott könny és vér,
nyílt seb lett az ország,
nyugatra pernyét hord a szél;
tanyák, falvak sorsát.
Csillag sincs, sötét az erdő,
mégis mécsek égnek!
Boldog Özséb szól az első
pálos remetéknek.

Szállj, ragyogj te mennyei fény,
angyalszárnyú ének,
fájó szívén: magyar szívén
minden remetének.
Add Urunk, hogy rab és szegény
- mind testvérre leljünk!
Áldd meg hazánk, hogy a remény
átölelje lelkünk!

Kicsiny láng a hit, de tiszta
fehér, mint gúnyájuk,
sötét erdő zúgja vissza
csöndes imádságuk.
"Nézz le ránk, kis romok felett
fohászkodunk Hozzád,
áldd meg mind, kik fegyver helyett
kereszted hordozzák!"

Szállj, ragyogj le mennyei fény,
angyalszárnyú ének,
fájó szívén: magyar szívén
minden remetének.
Add Urunk, hogy rab és szegény
- mind testvérre leljünk!
Áldd meg hazánk, hogy a remény
átölelje lelkünk!

S barlang ölén, cellák sötét
mélyén fények gyúlnak.
Népedért szólj, Boldog Özséb,
mondj imát az Úrnak.
Hívd egybe, ki hív és magyar!
Hívd, ki sebbel ékes!
Győzni fog, ki hinni akar,
s áldozatra képes!

Szállj, ragyogj te mennyei fény,
angyalszárnyú ének,
fájó szívén: magyar szívén
minden remetének.
Add Urunk, hogy rab és szegény
mind testvérre leljünk!
Áldd meg hazánk, hogy a remény
átölelje lelkünk!

Váci fegyház 1955.

---------------------------------------------------------

BABITS MIHÁLY : Erdély

Rólad álmodtam, Erdély,
kamasz koromban, Erdély,
messziről süvegeltek
hegyek és fejedelmek.
S ki voltál könyvem, Erdély,
ezeregyéjem, Erdély,
lettél ifjonti házam
és tanuló lakásom.
Három nagy évig, Erdély,
laktam földedet, Erdély,
ettem kürtös kalácsát
s a tordai pogácsát.
Ismertem, színed, Erdély,
tündérszín őszöd, Erdély,
üveg eged metélő
csúcsaid gyémánt élét.
Most versbe szállok, Erdély,
az első hírre, Erdély,
hogy varázsod határát
sorompók el nem állják.
Öreg pilóta, Erdély,
ül így gépébe, Erdély,
még egyszer ifjúsága
tájain szállni vágyva...

--------------------------------------------------------------

ALFÖLDI GÉZA : Boldogság

A boldogságot úgy kapjuk mástól.
A bánatot magunk okozzuk konok fejjel.
S ha nem bírunk tovább boldogan élni,
Megverjük magunk - szerelemmel.


ALFÖLDI GÉZA : Aki a csúcsokra vágyik

Aki a csúcsokra vágyik,
Ne nézze, tövis tépi, marja
Sárba lép, szemétre hág-e,
Mert így jut el a fény-magasba.

Csak előre!... Ne nézze, szennyes
Lesz a talpa a harc alatt:
A sár, a szenny, a tövis, a genny
A csúcs előtt mind elmarad!
-------------------------------------------

Pósa Lajos: Mikor imádkoztok...
Mikor imádkoztok
Kezeteket összetéve:
A hazát ne feledjétek,
Küldjetek egy fohászt érte!
Szívetekben honszerelem
Égjen, mint a tűz, lobogva -
Foglaljátok a hazát
Mindennapi imátokba!

Drága föld ez nékünk,
Ad kenyeret tejjel-mézzel,
Ezer éve öntözzük már
Hulló könnyel, honfivérrel.
Ezer éve, hogy a zászlót
Feltűztük a Kárpátokra -
Foglaljátok a hazát
Mindennapi imátokba!

Lengjen ott a zászló
Verőfényben, zivatarban!
Minden magyar vigyázzon rá:
Le ne kapja a szél onnan.
Hirdesse ott Árpád népét
Századokról századokra -
Foglaljátok a hazát

Mindennapi imátokba!