VASÁRNAP ISTEN HÁZÁBAN  .   

Mint a fecskecsalád

A ház ereszére:

Úgy sietünk ide

Isten közelébe...

Ami a madárnak

A jó puha fészek,

Az az Isten háza

Az ember szívének...

Hozzuk ide lelkünk

Legszebb virágát:

A jó Isten iránt

Hódolatot, hálát!

Adjuk át egészen

Neki a szívünket!...

Így lesz csak igazán

A vasárnap ünnep.

            Honvári Szabó Lajos

--------------------------------------

Vasárnap.

Nyugalom szent napja,

új élet pirkadatja,

örömnapunk,

Vasárnap!

A szombat elmúltával

kenetnek olajával

asszonyok

siettek

a sírhoz, hol fényes

angyal szolt: „Dicsőséges

Megváltónk

Feltámadott!”

Azonnal futottak,

Elmondták társaiknak:

„Jézus él,

Feltámadt!”

Csendüljön énekünk,

Mert üdvünk lett ő nekünk:

Győzelmet

ünneplünk!

Nyugalom szent Napja,

Új élet pírkadatja,

Örömnapunk,

Vasárnap!

Gerő Sándor (Harangláb)

-----------------------------------------

Békesség, légy velünk!

Vasárnap. – Békesség, vasárnap!

Idő koronája, dicsőség!

A hajnal: harmat-tiszta bőség,

a fényben zengő tornyok állnak.

Békesség, vasárnap! – Békesség,

légy velünk, add ránk védelmedet,

őrizd a hallgatag gépeket

s a munkás fáradságos testét.

Békesség, vasárnap! – a szükség

fegyverei ne támadjanak,

szívünket ne üsse szó, harag,

s árnyak ne lepjék sorsunk tükrét:

e tükör – mint arcunkban mélyedt

szemünk – fénylő, maga az élet!

Fazekas Lajos

(Hozsannázó napok, II. 581)

--------------------------------------

ISTEN HÁZÁBAN.

Szól a harang a toronyban,

Gyertek fiúk, lányok!

Az imádság hajlékában

Vár az Isten rátok.

Ez a szép ház az Úr háza,

Isten itt a Gazda;

E szent napon ajándékát

Bőven osztogatja.

Erőt ad a megfáradtnak,

Nyugtalannak békét,

Sötétségben gyújtogatja

Szent igéje fényét.

Ünnep van ma, szól a harang,

Vár az Isten rátok,

Imádsággal énekszóval

Őt magasztaljátok!

        Hamar István, 1979.

------------------------------------------

ÜNNEPTELEN HÓNAPOK .

Az ünneptelen hónapok

szürkeségén átfénylik

a mindig várt vasárnapok

szépsége, s visz az égig!

Rögös tövises utakon

a hétköznap úgy éget!

Ha nem lenne vasárnap, ó,

nem kellene az élet!

Mindennap szíven üt a gyász,

a végtelenség kínja,

a felmenő Nap sugarát

szent-feketére írja.

Megtépettek az örömök,

nyomasztó súly az élet,

ha nem lenne vasárnap, ó,

hova jutna a lélek?

A mindig várt vasárnapok

szépsége visz az égig,

s az ünneptelen hónapok

szürkeségén átfénylik!

  Kárász Izabella "Fényből fényességet" 208.