2 Thess 3,4-5-"Bízunk is az Úrban reátok nézve... Az Úr pedig igazgassa a ti szíveteket..."

"Ne kárhoztassunk másokat, ez nem a mi dolgunk. Inkább szeressük egymást, imádkozzunk egymásért!... Sok mindent láttok másokban, ami helytelennek tűnik és szeretnétek helyrehozni ezeket. A magatok erejével és helytelenül fogtok hozzá a megújítás munkájához. Munkálkodjatok a tévelygőkért a Szentlélek által lecsendesített, meglágyított szívvel, és hagyjátok, hogy az Úr, akinek a megbízottai vagytok, dolgozzon általatok. Terheteket vessétek Jézusra!... Tegyetek meg minden tőletek telhetőt alázatosan és szelíden, a kusza, bonyolult ügyeket pedig helyezzétek Isten kezébe. Kövessétek a Szentírás utasításait és bízzátok az Ő bölcsességére az ügy kimenetelét. Ha már megtettetek minden tőletek telhetőt testvéretek megmentésére, hagyjátok abba az aggódást és folytassátok nyugodtan sürgős dolgaitokat.

Ne vágjátok türelmetlenül ketté a csomót, melyet a gondok okoztak, mert akkor könnyen reménytelenné válhat a helyzet. Hagyjátok Istenre a kibogozását! Ő elég bölcs ahhoz, hogy elrendezze az élet bonyodalmait. Istené a hozzáértés és a tapintat. Tervét nem mindig értjük meg. Várjuk türelmesen a kibontakozást, ne veszélyeztessük, ne tegyük tönkre azt! A kellő időben majd tudtunkra adja tervét. Törekedjünk egységre, ápoljuk a szeretetet és minden dolgunkban a Krisztushoz való igazodást. Ő az egység és erő forrása!"

„…a király parancsát meg kell tartani…” (Prédikátor 8)

Meghívást kaptam az állami ünnep kezdetén tartott tisztavatásra. Szakadt az eső, ennek ellenére mindenki, végig a helyén maradt. A Köztársasági Elnök, szakadó esőben, ernyő nélkül, végigvonult a felsorakozott katonák előtt, megszemlézte őket, majd hangos szóval köszöntötte a leendő tiszteket: jó napot, honvédek. Együtt harsogott rá a felelet: erőt, egészséget! Az eső nem állt el, de mintha ragyogna a nap, minden rendben zajlott, példásan. Valamit újra megértettem: rend és fegyelem nélkül, lényegi helyzetekben, a „parancs, értettem” engedelmessége nélkül minden szétesik. Nem véletlenül emeli ki mai Igénk a királynak való engedelmesség fontosságát, az Újszövetség számos helyen teszi ugyanezt (Róma 13,1-7). Ez az engedelmesség kiábrázolja a leghatalmasabb királynak, a mi Urunknak való engedelmesség nélkülözhetetlenségét, amelyből egyébként mindenféle rend, engedelmesség következik; ahol mindenki a helyén van, és azzal soha nem él vissza. Isten népe között kellene leginkább megjelenni ennek a rendnek, egységnek, amelyben a krisztusi megváltó szeretet az összetartó erő; ahol nincs semmi érzelgősség, de ahol tetten érhető a Krisztus, aki a kemény arcvonásokat, adott pillanatban derűssé teszi (1).*

1János 5,13-21

461. dicséret

* Láttam már olyat, hogy szabadtéri istentisztelet abbamaradt a közben meginduló eső miatt. Persze, sokkal többről van itt szó. Kár, hogy éppen „az Istenre hivatkozó nép” a „legrendetlenebb”, itt ugyanis egyre többen, egyre inkább azt hisznek, azt mondanak, azt tesznek, amit akarnak, sőt, még a jogot is vindikálhatják ahhoz, hogy ők gondolják a legtökéletesebben.

------------------------------

Beláttam tehát, hogy nincs jobb, mint ha örül az ember…” (Prédikátor 3,9-22)

ÖRÜLJÜNK? Isten elrejtőzködő, kikutathatatlan, mind személyében, mind tetteiben. A Prédikátor kérdései is erre utalnak: az ember hiába fáradozik abban, hogy Istent megismerje, és kikutassa, Isten mit miért tesz (16-22). A Prédikátor ugyanakkor vallja, hogy Isten szuverén Úr, aki mindent bölcsen cselekszik, akkor is, ha az ember ezt nem képes felismerni (8,17). A Prédikátor vallja, hogy bár számtalan érthetetlen esemény történhet velünk, és látszólag a gonosz sokszor diadalmaskodik, mégis minden a szuverén Isten kezében van. Mindabban, ami a hívő ember számára adott, abban ott van Isten jósága, még a rosszban is. Éppen ezért alázattal, de hívő bizalommal járhatjuk életutunkat. Bármi érhet, de ez a „bármi” Isten ajándéka, ezért jó. A kifürkészhetetlen világ Isten kezében van. Ezért minden rendben! Tehát mindenkor örülhetünk (Filippi 4,4), minden élethelyzetben megtalálhatjuk azt, ami örömöt okoz. A hit látható jele, hogy az ember tud örülni annak, ami jutott neki, bízva abban, hogy az Úr nem terheli övéit erő felett (22). 1János 3,1-12  469. dicséret