Reményik Sándor: Világ világossága.

Magas állványon nyitott Biblia -
Mögötte szikár gyertyaláng lobog.
Ember sehol.
Ez az Ige -
Akit talán mindenki elhagyott.
Ketten vannak csak: a Könyv és a Fény. -
Ez az Ige -
Világ végén talán,
Vagy kezdetén.
Úgy érzem most:
Világ végén talán.
Ez az Ige:
Társtalan Fölség, fölséges Magány.
Ki bírja ki?
Ember nem bírja ki.
Poéta ki nem bírja.
Ezt a magányt. - -
Csak a Világ Költõje,
Ki verseit a végtelenbe írja.
Ez az Ige.
Nem a megszokott kép.
Nincsen gyülekezet.
A családi kör nem üli körül.
Nézd, be szikáran lángol,
Félelmesen világol.
Önmagának örül.
Világok tornyosodtak fel Ölébõl
S vissza világok, hullanak Ölébe.
S nézd, mily magára van:
Még egy szerzetes sem hajol fölébe.
Költõ, - ha egyszer minden elhagyott,
S nyitott lelkeddel magadra maradsz,
Magadra, mint a nyitott Biblia,
Magas polcon és olvasatlanul:
Szövétnek légy, ki ég,
Önmagának elég -
S egyedül lenni Istentõl tanul. 1935 január.

-------------------------------------------

AMIKOR TELJES SÖTÉTSÉG. Szerző:

Amikor teljes sötétség borul reám
És mikor kialszik minden fény
Amikor éjszaka lesz a világosság
És mikor elhagy minden remény
A sötétség nem borít el előled
Az éjszaka úgy fénylik, mint a nappal énnekem
A sötétség olyan, mint a világosság
Mert Te, Jézus eljöttél hozzám


Meg vagyok győződve
Hogy sem halál, sem élet
Sem démonok, sem semmilyen hatalmasság
Sem amik most vannak, sem amik jönni fognak
Sem magasság, sem mélység többé már
/ Soha semmi, semmi nem választhat el
Örökké tartó szerelmedtől, Istenem
Amit adtál Te egyetlen Fiadban
A mi Urunk, Jézus Krisztusban / 2x 

-----------------------------------------------

Ismeretlen szerző: Új világosság jelenék

Új világosság jelenék, ó tévelygés csendesedék;.
Isten igéje jelenék, újonnan nékünk adaték.
Evangéliom erejét, Krisztust, áldott szent Igéjét,.
Atya Isten nagy jó kedvét, megmutatá ő kegyelmét.
Kit sok száz esztendeiglen eltitkolt volt Atya Isten.
Mint megmondá jövendölvén Ámos próféta könyvében.
Ezt a mi hitetlenségünk és nagy telhetetlenségünk,
Érdemlette tévelygésünk, emberbeli reménységünk.
Igaz az Isten Igéje, kivel él ember elméje,
Kinek megmarad ereje és el nem vész ő reménye.

Kolozsvár, 1744 - Forrás: Batthyány-kódex (XVI. sz.)