Reményik Sándor - Eredj, ha tudsz.
Eredj, ha tudsz... Eredj, ha gondolod, hogy valahol, bárhol a nagy világon                                    könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, eredj...                                                                                             Szállj, mint a fecske, délnek, vagy északnak, mint a viharmadár,.                                                    magasából a mérhetetlen égnek.   Kémleld a pontot, hol fészekrakó vágyaid kibontod.                                                                            Eredj, ha tudsz. Eredj, ha hittelen hiszed: a hontalanság odakünn,.                                         nem keserűbb, mint idebenn.                                                                                                               Eredj, ha azt hiszed, hogy odakünn a világban nem ácsola lelkedből, ez érző,.                                              élő fából  az emlékezés új kereszteket.                                                                                                           A lelked csillapuló viharának észrevétlen ezer új hangja támad, süvít, sikolt,.                                             s az emlékezés keresztfáira téged feszít a honvágy és a bánat.
Eredj, ha nem hiszed. Hajdanában Mikes se hitte ezt,.                                                                                ki rab hazában élni nem tudott de vállán égett az örök kereszt                                                                   s egy csillag Zágon felé mutatott. Ha esténként a csillagok.                                                                  fürödni a Márvány-tengerbe jártak, meglátogatták az itthoni árnyak,                                                szelíd emlékek: eszeveszett hordák, a szívét kitépték.                                                                       S hegyeken, tengereken túlra hordták... Eredj, ha tudsz.
 Ha majd úgy látod, minden elveszett: inkább, semmint hordani itt a jármot,.                                            szórd a szelekbe minden régi álmod; ha úgy látod, hogy minden elveszett,                                         menj őserdőkön, tengereken túlra  ajánlani fel két munkás kezed.                                                            Menj hát, ha teheted. Itthon maradok én! Károgva és sötéten,.                                                                       mint téli varjú száraz jegenyén.                                                                                                                    Még nem tudom: jut-e nekem egy nyugalmas sarok, de itthon maradok. .                                                Leszek őrlő szú az idegen fában, leszek az alj a felhajtott kupában, .                                                               az idegen vérben leszek a méreg, miazma, láz, lappangó rút féreg, de itthon maradok!                        Akarok lenni a halálharang, mely temet bár: halló fülekbe eseng és lázít:                                          visszavenni a mienk!   Akarok lenni a gyujtózsinór, a kanóc része,                                        lángralobbant vér, mely titkon kúszik tíz-száz évekig hamuban, éjben,.                                                                                           míg a keservek lőporához ér. És akkor...!!                                                                                              Még nem tudom: jut-e nekem egy nyugalmas sarok,                                                                                 de addig, varjú a száraz jegenyén: én itthon maradok.

-----------------------------------------

1Kor 4,20 - Mert az Isten országa nem szavakon alapszik, hanem erőn.
1Tim 4,16 - Ügyelj magadra és a tanításra. Légy állhatatos benne. Ha megteszed, magadat is, hallgatóidat is üdvösségre segíted.
 2Tim 4,2 - hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel.
2Tim 4,3 - Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák.