Mivel fizessek az Úrnak
minden hozzám való jótéteményéért? Fölemelem a szabadulásért való poharat, és
az Úr nevét hívom segítségül.”
Zsoltárok könyve 116. fejezet
12-13.
Mikor szokták „fölemelni a
poharat”? Amikor valaki egy pohárköszöntőt szeretne mondani. Lehet az egy
társas összejövetelen vagy épp esküvőn. Ilyenkor szép mondatokat hallhatunk az
életről, a párról, elhangzik köszönet vagy épp valamilyen tapasztalat.
Valószínű, hogy itt nem
egészen erre gondolt a zsoltár-író, de az biztos, hogy szíve túlcsordult Isten
szeretetét, jótéteményét látva, és mivel megszabadította őt, kiemelte a nagy
mélységből, ezért – poharat emelt. Azaz hálát adott.
Arra gondoltam, hogy ma
csendben olvasd el velem kivonatosan az egész 116. zsoltárt, és emeljük mi is
poharunkat arra az Istenre, aki minden hálánkra méltó.
Szeretem az Urat, mert
meghallgatja könyörgésem szavát. Felém fordította fülét, ezért őt hívom
segítségül, amíg csak élek… az Úr nevét hívom segítségül: Ó Uram, mentsd meg életemet!
Kegyelmes és igazságos az Úr, irgalmas a mi Istenünk. Megőrzi az Úr az
együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít. Légy újból nyugodt, lelkem, mert
jól bánt veled az Úr! Megmentettél engem a haláltól, szememet a
könnyhullatástól, lábamat az elbukástól, az Úr színe előtt járhatok az élők
földjén… Mit fizessek az Úrnak a sok jóért, amit velem tett? A szabadulásért
fölemelem a poharat, és az Úr nevét hirdetem. Teljesítem az Úrnak tett
fogadalmaimat, egész népe jelenlétében. Hálaáldozatot mutatok be neked, és az
Úr nevét hirdetem. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe
jelenlétében, az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az
Urat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése