Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal." 1 János 3:18.

Gyermekként faltam a könyveket, imádtam olvasni. Benne éltem a regény cselekményének sodrában, magam is átéltem kedvenc szereplőim kalandjait. Ott voltam Tom Sawyer-rel a barlangban és rettegtem, hogy indián Joe észrevesz. Máskor musztángon lovagoltam Winnetou mellett a prérin, majd Luke Skywalker-rel emelkedtem egy X-szárnyú géppel a Dagoba-rendszer felé. Éjjel a paplan alatt, elemlámpa fényénél olvastam, nappal az iskolai leckébe rejtett könyvem segítségével merültem az emberi képzelet világába. De elkövettem egy hibát. Túl sokáig ott ragadtam. Mert a szavak világot teremtettek akkor és teremtenek ma is: forgatókönyvekből, üzleti tervekből kreatív módon születnek a mozgó képek, videók, mozifilmek, számítógép kreálta játékdimenziók. De pusztán a szavak alkotta világ, legyen bármily szép is, izgalmas is, csupán hazugság. Mert tagadja a valóságot és így mámoros álomban tart fogva addig, míg fel nem ébredünk, vagy rosszabb esetben teljesen elfelejtünk élni. Van azonban kiút! Fejezzük be, hogy kimondott szavainkkal hazudunk szeretetet társainknak, még ha bármilyen őszintének gondoljuk is! Helyette kezdjünk el cselekedni, tettekkel szeretni és élni, végre valóban élni!