Zsidókhoz írt levél 11:1 A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.

Hit.- A nagy esőhiány tikkadttá, szárazzá tette a földeket. A fák fájdalmasan hullatták megfakult, elsárgult leveleiket. A fű a réteken kiégett. Az emberek nyugtalanul kémlelték a tiszta, kobaltkék eget.

Mivel mind szárazabb hetek követték egymást, és hónapok óta egy csepp eső sem esett, a helybéli plébános az eső kegyelméért könyörögve rendhagyó imaórára hívta az embereket a templom előtti térre.

A teret nagy sokaság töltötte be a megbeszélt órára. Sokan hozták el magukkal hitüket jelképező tárgyaikat: a Bibliát, a keresztet.

A plébános végignézett az embereken, és tekintete megállapodott egy kislányon, aki teljes komolysággal ült az első sorban, és egy piros esernyőt tartott az ölében.

Imádkozni annyi, mint esőt kérni. Hinni annyi, mint esernyőt vinni magunkkal.

Bruno Ferrero nyomán

-----------------------------------------

(1) „…örökké tart szeretete…” (Zsoltárok 106,1-23)

Isten Igéje nem egy „ideális” népet állít elénk, akik mintha kiérdemelték volna, hogy az Úr így bánt velük, és ellenségeiket legyőzve megszabadította őket. Az Ige azt hangsúlyozza, hogy Isten dicséretre méltó, mert örökké tart szeretete; akkor sem szűnik meg ez az örök, rólunk üdvösségesen döntött szeretet, ha mi hűtlenül elhagytuk az Urat. Ennek igazolásaként hosszan felsorolja a zsoltár Isten népének mindenféle engedetlenségét (7-23). Hűtlen a nép, és hűséges az Isten. Ennek jele, hogy minden mélységben irgalmasan bánt velük (4). Csak leborulhatunk ez előtt az örökkévaló szeretet előtt, amely Jézus Krisztus keresztjénél, és üres sírjánál konkrét és egyértelmű lett a világ számára. Ez a szeretet Isten igaz voltából fakad (3). Ez a szeretet arra hív, hogy leborulva dicsérjük az Urat (1-2), bánjuk meg vétkeinket (6), ne legyünk többé engedetlenek, járjunk az Úr útján (3), és megtapasztaljuk a választottak jólétét (5).---

Zsidók 13,18-25

346. dicséret