KI AZ ÉN TESTVÉREM?

Ki az én testvérem. Talán ki rendesen minden hétről-hétre
Együtt indul velem a gyülekezetbe? Vagy akinek neve szépen be van írva
A gyülekezet-könyvbe, az A-B-C sorba? Vagy aki felém int bárhol az utcákon,
Mosolyogva mondja, hogy: „Az Úr megáldjon!”? Vagy ki, amikor én az Úrhoz kiáltok
A gyülekezetben, mert nyom a bús átok, Azt hiszi, minden jót megtett azzal értem,
Ha az imám végén rámondja, hogy: „Ámen!”? Az az én testvérem, ki ha néz szemembe,
Mindjárt észreveszi, mi van a szívembe’, Egy Atyánk van nekünk, egy Lélek vezérel,
Megérzi, ha baj van, ha Sátán kísérel! Megérti szavamat, megfogja kezemet,
Akármilyen sorsom, nem hagy el engemet.  Megbocsátja bűnöm, hogyha gyenge voltam,
Nem veti szememre, hogyha rosszul szóltam. Aki mindig tudja, mint folyik életem,
Mert van rám gondja, meglátogat engem! Így visszük közösen, együtt keresztünket,
Nem is győzhet így le a gonosz bennünket. Ilyen hitküzdelem nem folyik hiába,
Ilyen testvéreké az ISTEN ORSZÁGA!
 -----------------------------------------------------


Kezdd újra!
Minden veszteséged ellenére Minden rosszindulat ellenére
Minden kudarcod és a Sátán minden diadaltánca ellenére,
Ne maradj a földön elterülve. Kapaszkodj meg a rögbe,
A szalmaszálba is, mert A göröngy is, a rád dobott kő is
Jó kapaszkodó. Feszítsd meg a karodat,
Emeld meg a fejedet. Állj végre talpra,
És kezdd újra!
Mert Isten is Minden botlásod
Bűnöd és hibád után Újra kezdi Veled
És nem fárad el sohasem! Dr. Szigeti Jenő

--------------------------------------------

Juhász Gyula A hegyi beszéd

A Genezáret holdfényes vizén Mint néma hattyú, halkan ring a csónak,
Fáradt halászok félhangon dúdolnak. A Mester arcán boldog égi fény.
Ragyog a hegy ezüstös glóriában, A ciprus bűvös illatot lehel,
A hold az ég tetőin vesztegel Köröskörül tavaszi újulás van.
Szöllő virágzik dús lankásokon S a kékes árnyból, távol ormokon
Nászdala búg az ittas gerlicéknek.
A földre ráborul egy mély igézet, Jézus lehúnyja nagy, sötét szemét:
Halkan fölcsendül a hegyi beszéd.