(37) „Őket pedig kihozta…” (Zsoltárok 105,26-45)

Minden nézőpont kérdése – mondjuk gyakran. Ennek igazsága azonnal kiderül, amint ugyanazt az eseményt képesek vagyunk egymásnak ellentétes szempontokból vizsgálni, magyarázni.* Izráel történetéről is sok nézőpontunk lehet. Itt most az Isten nézőpontját olvassuk, népéről. Ábrahám, Izsák, Jákób, József, Mózes Isten eszközei voltak abban, hogy az Úr csodás tettekkel vezesse népét.** Összegezve: az ellenség elpusztult, „őket pedig kihozta” az Úr (37), mert beteljesítette ígéretét. Isten nézőpontja ez. De aztán ennek a nézőpontnak „tágult” az optikája, Jézus Krisztusban; illetve számunkra lett élesebb az Isten látószöge: hiszen az Úr mindenkire szabadító irgalommal tekint, mert neki minden nemzet között van népe. Ezért aki Krisztusban hisz, az soha nem csak a saját nézőpontjából tekint a világra, hanem mindig a másikéból is, és éppen így lesz krisztusivá. Csak ebbe a szemléletbe fér bele, még az ellenség szeretete is. Éppen ez a szemlélet az, amire éles helyzetben, a saját erőnkből képtelenek vagyunk, és látszólag szabad teret kap a gonosz, de csak látszólag, hiszen a megváltó*** Jézus Krisztus Úr, az Atya Isten dicsőségére (Filippi 2,11).

Zsidók 13,7-17

* Tanulságos a nagy emberek emlékiratait olvasni, amelyben ugyanarról a történelmi eseményről akár homlokegyenest ellenkező értelmezést olvashatunk, azoktól, akik az adott eseményt átélték, megharcolták.

 ** A mai igeszakaszban, Mózes említésével három szempontot olvasunk: az egyiptomiak legyőzését, tíz csapással (24-36), Isten népének szabadulását Egyiptomból (37-41), majd ennek magyarázatát, teológiai megokolását, azért így történt, mert megígérte szabadulásukat az Úr.

*** - és nemcsak az üdvösségre, hanem erre a szemléletre is megváltó Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

--------------------------------------------------

(6) „…akiket kiválasztott…” (Zsoltárok 105,1-25)

Isten kiválasztotta népét (6), majd csodálatos tettekkel gondot viselt róluk, azaz senkinek sem engedte elnyomni őket (14). A kiválasztottság kegyelem, mögötte Isten kikutathatatlan döntése áll, de a kiválasztottak megtapasztalják Isten csodatetteit mindenkor, még a szükség idején is észreveszik azokat (6). - A kiválasztottság felelősség, mert nagy kérdés, hogyan élünk azzal. József megtapasztalta az Úr kegyelmét, de ez olyan magasságokba „repítette” őt, amely tele volt veszélyekkel: „a fáraó egész vagyonának kormányzójává lett, hogy a vezetőket tetszése szerint oktassa, a véneket bölcsességre tanítsa” (21-22). Akiket valóban kiválasztott az Úr, azok nem tudnak visszaélni kiválasztottságukkal, csak szolgálni tudnak vele. - A kiválasztottság szüntelen hálaadás, függés és szolgálat. Aki „képességet” kapott arra, hogy mindenkor hálát adjon az Úrnak, miközben folyamatosan tudja, hogy életében minden kegyelem, ezért ebben a szent függésben állandóan segítségül hívja az Úr nevét, miközben élete szakadatlan szolgálat, hirdetve az Úr tetteit mások előtt; - ilyen az, akit kiválasztott az Úr.   Zsidók 13,1-6