Számadás. 
Évnyi időm-elrejtettem. Majd osztok belőle Istennek,
barátnak, árvának, anyának  Lesz időm, imára, bánatra,
vigasztalásra… nem volt…
 Kiszámítom. izmom feszül, bizonygatom:
Volt időm! Volt… Magamra - szekérnyi.
Másra - kézfogásnyi. anyámra - ölelésnyi.
barátra - kedves szónyi, Istenre - kiáltásnyi.
…Ha felhangzik a: “Hol a többi?…”
körülaggatom magam “nem én” - levelekkel
Tőlem ne kérjék, ő, a kígyói  Feltört kezeimből szálka nő…
Bálványokba kapaszkodó ujjaim között kifolyt az idő…
 ----------------------------------

Vallomás.

Elhoztam a Miérteket.
Fájó gyötrelmem hitetlen lázongó Miértjeit.
Nem tudtam, hogy Neked is fáj az én magányom,
 hogy könnyeimet angyal tartja számon,
s rongyos lélekruhám helyébe fehéret készítesz.
Hangodat véltem csendnek, elutasításnak, feledésnek…
Mikor Hitem elfogyott. Reményem kialudt.
Váratlanul, szelíden,… csendben… Megkerestél.
 A tenyeredben, darabokban Várok… Rád.
Darabokból leszek új cserépedény.
Itt vannak Miértjeim.  Fájnak. Sebeid fájnak.
Véreddel vegyülő könnyeimmel
mosom lábaid, …nem szólsz semmit?!…
…Te sírsz, Uram.