KÉSZ VAGY-E ÁLDOZATTÁ LENNI ?

"De ha kiontatik is vérem italáldozatként hitetek áldozatánál és papi szolgálatánál, örülök és együtt örülök mindnyájatokkal" (Fil 2,17).
Akarsz-e áldozattá lenni a hívők szolgálatára - kész vagy-e kiontani véred italáldozatként mások hite oltárán? Vagy ezt mondod: Most még nem adom oda magam áldozatul, nem óhajtom, hogy Isten válassza meg a munkámat, majd én magam választom ki saját odaszentelésem színfalait, szeretném, ha lenne arra méltó közönségem, akik felfigyelnek rám és ezt mondják: Jól csináltad!
Más a magad magános útját járni méltóságteljes hősiességgel, de megint más, ha az Isten által kijelölt úton jársz, ahol mások talpa alatt lábtörlő leszel. Ha talán Isten arra akar megtanítani, hogy ezt mondd: "Tudok megaláztatni is" (Fil 4,22) - kész vagy-e így is odaáldozni magad? Kész vagy-e kisebb lenni, mint egy csepp víz a vederben? Hajlandó vagy-e olyan reménytelenül jelentéktelen lenni, hogy elvégzett szolgálatoddal kapcsolatban még csak nem is emlékeznek rád? Kész vagy-e adni, felemésztődni és nem várni, hogy neked szolgáljanak, hanem hogy te szolgálj? Sok szent nem "tud" megalázó munkát végezni, azt gondolja: akkor marad szent, ha a méltóságán aluli munkát nem vállalja.

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből.

------------------------------------------------------------

Napi áhítat. - (4Mózes 5,5-10)

Törvény az adósság rendezése érdekében .
"5 Azután így beszélt az ÚR Mózeshez: 6 Mondd meg Izráel fiainak, hogy ha férfi, vagy asszony bármilyen vétket követ el, egy másik ember ellen, az az ÚRral szemben válik hűtlenné, és így adós lesz, 7 az ilyenek vallják meg vétküket, amelyet elkövettek, térítsék meg adósságukat teljes értékében, és tegyék hozzá még az ötödrészét, úgy térítsék meg annak, akinek tartoznak vele. 8 De ha nincs annak az embernek örököse, és így nincs kinek megtéríteni az adósságot, akkor az ÚRé, vagyis a papé lesz a megtérítendő adósság, az engesztelési koson kívül, amellyel engesztelést végeznek érte. 9 A szent adományokból minden felajánlás, amelyet Izráel fiai a paphoz visznek, azé legyen. 10Aki szent adományt visz, az övé legyen. Amit a papnak ad, az a papé legyen."

Adós az a személy, aki pénzt, vagy más értéket kap valakitől, aztán egy ideig vagy egyáltalán nem tudja visszaszolgáltatni vagy az értékét megtéríteni. De vajon adósságnak érezzük-e azt is, amikor valaki megfontoltan vagy csak hebehurgyaságból félrevezet valaki mást, amivel sok anyagi vagy lelki kárt okoz? Egyszer valaki azzal áltatott egy gyermekét épp elvesztett anyát, hogy "az Úr rövid időn belül feltámasztja azt", ami aztán nem következett be. Később elintézte annyival: "Félreértettem az Urat, ő az utolsó napon való feltámadásra gondolt." Vajon ez a mi vallási fenoménunk érezte, hogy adós? Érezte, hogy (talán jóvátehetetlen) kárt okozott? Vajon rájött arra, hogy ezzel a félrevezetéssel nemcsak embert károsított a lelkében, de Isten ellen vétkezett? Érezzük, hogy az anyagi vagy lelki természetű károkozás kompenzálásra, jóvátételre vár? Legalább a beismerés szintjén. Így szól az Úr törvénye: "ha egy férfi vagy asszony bármilyen vétket követ el egy másik emberrel szemben, az az Úrral szemben válik hűtlenné, és így adós lesz... vallják meg vétküket és térítsék meg adósságukat". Amire mindez figyelmeztet bennünket: legyünk tudatában tetteink, szavaink súlyának! Fontoljuk meg jól azokat, hogy vajon mit fognak okozni másnak! Éljünk felelősségünk tudatában! Istenünk ebben látja a hívőség mibenlétét. /KM/