KÉSZ VAGY-E ÁLDOZATTÁ LENNI?

"Kész vagyok kiontatni... italáldozatként" (Fil 2,17).
"Mert én immár megáldoztatom" (2Tim 4,6). Ez az akarat és nem az érzelem cselekvése. Mondd meg Istennek, hogy kész vagy áldozatul adni magad, aztán ne törődj a következményekkel; panaszkodásnak nincs helye többé, bármilyen utat választ is Isten neked. A válságon egyedül vele kell átmennünk, ebben senki sem segíthet. Külsőleg talán ugyanaz marad az életed; de az akaratod megváltozik. Menj át az akarat válságán; akkor - amikor külső életedben is beköszönt a válság. - Nem törődsz többé azzal, hogy mibe kerül. Ha ez az akaratodban nem dől el Isten előtt, akkor a végén sajnálni fogod önmagadat. "Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához" (Zsolt 118,27). Az oltáron tűz van - s ez elégetést és megtisztulást jelent. Elkülönülést egyetlen egy célra és minden olyan hajlam vagy érzékenység elpusztítását, ami nem Istentől indul ki; minden olyan kapcsolat felszámolását, amely nem tőle való. Nem te rombolod le: Isten teszi meg; te csak odakötözöd az áldozatot az oltár szarvához. Meglásd, ne kezdd el sajnálni magad, amikor a tűz égni kezd! Az ilyen tűzpróba után nem marad már benned semmi, ami rád nehezednék, vagy elkedvetlenítene. Amikor bekövetkezik a válság, észreveszed, hogy a dolgok nem érintenek már olyan mértékben, mint azelőtt. Mi a te tűzpróbád?
Mondd meg Istennek, hogy kész vagy áldozatul adni magad, és Isten bebizonyítja, hogy Ő mindaz lesz neked, akinek legmerészebb álmaidban sem láttad

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéból.

--------------------------------------------------------

Ne verd a szamarat. ​- 4Móz 22,21-35 ​

"Felkelt azért Bálám reggel, és megnyergelte az ô szamarát, és elment a Moáb fejedelmeivel. De megharagudott Isten, hogy elment ô. És megállott az Úrnak angyala az útban, hogy ellenkezzék vele; ô pedig üget az ô szamarán, és két szolgája volt vele. És meglátta a szamár az Úrnak angyalát, amint áll az úton, és mezítelen fegyvere a kezében; letért azért a szamár az útról, és ment a mezôre; Bálám pedig verte az ô szamarát, hogy visszatérítse azt az útra. Azután megállott az Úrnak angyala a szôlôk ösvényén, holott innen is garád, onnan is garád volt. Amint meglátta a szamár az Úrnak angyalát, a falhoz szorult, és a Bálám lábát is odaszorította a falhoz, ezért ismét megverte azt. Az Úr angyala pedig ismét tovább ment, és megállt szoros helyen, ahol nem volt út a kitérésre, sem jobbra, sem balra. Amint meglátta a szamár az Úrnak angyalát, lefeküdt Bálám alatt, azért megharagudott Bálám, és megverte a szamarat bottal. Azért megnyitotta az Úr a szamárnak száját, és monda a szamár Bálámnak: Mit vétettem néked, hogy immár háromszor vertél meg engem? Bálám pedig monda a szamárnak: Mert megcsúfoltál engem! Vajha volna fegyver a kezemben, nyilván megölnélek most téged. És monda a szamár Bálámnak: Avagy nem a te szamarad vagyok-e, amelyen járni szoktál, amióta megvagy, mind e mai napig? Avagy szoktam volt-e veled ekképpen cselekedni? Az pedig felelt: Nem. És megnyitotta az Úr a Bálám szemeit, és látta az Úr angyalát, amint áll az útban, és mezítelen fegyverét az ô kezében, akkor meghajtá magát és arcra borult.

Az Úrnak angyala pedig monda néki: Miért verted meg a te szamaradat immár három ízben? Ímé én jöttem ki, hogy ellenkezzem veled, mert veszedelmes ez az út én elôttem. És meglátott engem a szamár, és kitért én elôttem immár három ízben; ha ki nem tért volna elôlem, most meg is öltelek volna téged, ôt pedig életben hagytam volna. Monda azért Bálám az Úr angyalának: vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állasz elôttem az útban. Most azért, ha tetszik ez néked, visszatérek. Az Úrnak angyala pedig monda Bálámnak: Menj el e férfiakkal, mindazáltal amit én mondok majd néked, azt mondjad. Elment azért Bálám a Bálák fejedelmeivel."