------------------------------------------------

Világmisszió

Bolond vagy te, Pál!

- szólt a pogány Festus,

Míg ő Agrippa király figyelmét

     kérve

a megrendítő damaszkuszi

     élményt

a zsidók királyának elmesélte.

- Majdnem ráveszel, hogy én is

     keresztyénnek

álljak – szólt a király...

     - Bár rávennélek!

A két nagyúr dönt:

szabadon mehetne,

ha a császárra nem apellált

     volna.

Így elküldik, hogy döntsön hát

     ügyében

a világ nagy ítélőszéke: Róma.

S eljut veszélyen, hajótörésen át

hová akkor minden út vezetett

s honnan szétáradt, mint szívből

     a vér

minden fény, tudás, kincs

     és bölcselet.

Szabad fogolyként élt

s mint rádiumból,

szívéből sugárzott az Ige szerte.

Nem volt még vasút, nyomda,

     rádió,

De Európa Krisztust megismerte,

mert az apostol

szerény szállásából

útnak indult a világmisszió.

Bódás János (Hozsannázó napok, II. 421)

----------------------------------------------

Új Saul.

Gúnyoljon minket ezer hitetlen,

közülük csak egyet sújtson le Fényed,

az az Egy több lesz, mint a maradék,

s kinek szavára hallgatnak a népek.

Térítsd, Uram, szeretetünkhöz

új Saulod, ki leteszi fegyverét

szívünk előtt – szelíd lesz és igaz,

midőn vakságból fölnyitja szemét,

s velünk marad, - gúnyolt vagy üldözött,

de hitében ő lesz a legerősebb;

városokat jár, s tengerekre száll

csillaghajóján az égi időnek.*

Fazekas Lajos (Hozsannázó napok, II. 442)

* e sor helyett javasolt változat:

s lelkek millióit nyeri meg tenéked. (Borzási Sándor.)

 ----------------------------------------

Amit megtanítani nem lehet.

Egy remete éppen meditált egy folyó mellett, amikor egy fiatalember megzavarta őt, és így szólt hozzá:
- Mester, az Ön tanítványa szeretnék lenni.
- Miért? - kérdezte a remete.
A fiatalember elgondokodott egy pillanatig.
- Mert szeretném látni az Istent!
A mesternek nem kellett több, megmarkolta nyakánál fogva a fiatalembert a folyóhoz vonszolta és fejét lenyomta a víz alá. A mester egy percig a víz alatt tartotta a férfit, aki igencsak kapálózott, küzdött az életéért, hogy kiszabadítsa magát. Végül a mester kihúzta őt a folyóból, felköhögte a lenyelt vizet, és levegő után kapkodott.
Amikor végre lecsillapodott, a mester megszólalt.
- Mondd meg nekem, mit szerettél volna legeslegjobban, amikor a víz alatt voltál?
- Levegőt! - válaszolta a férfi.
- Nagyon jó! - most menj haza , mondta a mester és akkor gyere vissza hozzám, amikor annyira szeretnéd megtalálni az Istent, mint amennyire levegőt szerettél volna kapni az előbb...