Menny és pokol-.

Egyszer meghalt egy önző, irigy ember. Egy lejtős, füves domboldalon ébredt fel halálából, tiszta felhőtlen volt az ég. Nyugatra a kék óceánt látta, keletre egy csodálatos vízesést és szivárványokat.

Ez volt a legcsodálatosabb hely, amit csak el tudott képzelni. „Azt hiszem, jól csinálhattam a dolgaimat az előző életemben!” gondolta. „De mégis, nincsen itt egy hely, ahol lakhatnék” aggodalmaskodott.   „Bárcsak lenne egy otthonom ezen a csodálatos helyen.” Hirtelen, a szeme láttára megjelent egy csodálatos épület! A legszebb otthon volt, amit valaha látott! A férfi izgatottan futott be, és felmért minden szobát.  „Imádom az új házamat! Gondolta „De nincsen benne bútor!” panaszkodott. Erre a legcsodálatosabb, legdrágább és legízlésesebb bútorokkal telt meg a háza. Teljesen lenyűgözte!   Miután megnézett gondosan minden egyes bútort a házban kezdett éhes lenni. „Elég éhes vagyok!” gondolta, „Hogyan fogok itt ételt találni?” Hirtelen mozgolódás támadt az étkezőben. Átsétált az étkezőbe, ahol egy igen pazar menüt talált az étkezőasztalon. Boldogan ült le és evett, míg jól nem lakott és teljesen elégedett nem lett.  Miután evett, kezdte egyedül érezni magát. „Ez mind nagyon jó” gondolta, „De milyen jó lenne, ha mindezt megoszthatnám valakivel.” Ebben a pillanatban kopogtattak az ajtaján. Meglepetésére egy csodálatos nő lépett be az életébe. Minden szempontból olyan volt, mint akivel mindig is élni szeretett volna.  Az első pár hét gyorsan eltelt. Sok új dologra tett szert: új ruhákra, szép autókra, barátságos szomszédokra, még egy barátságos házi tigrisre is! Ezek mind boldoggá tették egy időre, de aztán mindig kellett valami új, hogy boldog maradjon. A következő néhány hét lassan telt. Bár egyre gyorsabban tett szert az új dolgokra, rögtön elégedetlen lett velük. Egy idő után már igazán semmi sem tette boldoggá. Egy nap olyan elégedetlen lett, hogy odament a birtokfelügyelőhöz és a következőket mondta: „Nem akarok hálátlannak tűnni, de egyszerűen nem vagyok boldog itt! Jó, hogy mindent megkapok, meg minden, de lehet, hogy egyszerűen nem kellene a mennyországban lennem!” A birtokfelügyelő erre azt mondta: „Ohh, azt gondoltad, hogy ott vagy?”
 -----------------------------------

Világmisszió

Bolond vagy te, Pál!

- szólt a pogány Festus,

Míg ő Agrippa király figyelmét

     kérve

a megrendítő damaszkuszi

     élményt

a zsidók királyának elmesélte.

- Majdnem ráveszel, hogy én is

     keresztyénnek

álljak – szólt a király...

     - Bár rávennélek!

A két nagyúr dönt:

szabadon mehetne,

ha a császárra nem apellált

     volna.

Így elküldik, hogy döntsön hát

     ügyében

a világ nagy ítélőszéke: Róma.

S eljut veszélyen, hajótörésen át

hová akkor minden út vezetett

s honnan szétáradt, mint szívből

     a vér

minden fény, tudás, kincs

     és bölcselet.

Szabad fogolyként élt

s mint rádiumból,

szívéből sugárzott az Ige szerte.

Nem volt még vasút, nyomda,

     rádió,

De Európa Krisztust megismerte,

mert az apostol

szerény szállásából

útnak indult a világmisszió.

Bódás János (Hozsannázó napok, II. 421)

----------------------------------------------

Új Saul.

Gúnyoljon minket ezer hitetlen,

közülük csak egyet sújtson le Fényed,

az az Egy több lesz, mint a maradék,

s kinek szavára hallgatnak a népek.

Térítsd, Uram, szeretetünkhöz

új Saulod, ki leteszi fegyverét

szívünk előtt – szelíd lesz és igaz,

midőn vakságból fölnyitja szemét,

s velünk marad, - gúnyolt vagy üldözött,

de hitében ő lesz a legerősebb;

városokat jár, s tengerekre száll

csillaghajóján az égi időnek.*

Fazekas Lajos (Hozsannázó napok, II. 442)

* e sor helyett javasolt változat:

s lelkek millióit nyeri meg tenéked. (Borzási Sándor.)