A parasztember öreg szamara!

Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bõgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni, mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni nem éri meg kihúzni az öreg szamarat.
Áthívta a szomszédait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette, mi történik és elõször rémisztõen üvöltött, aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott.
Pár lapáttal késõbb a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel feljebb mászik.
Ahogy a paraszt és szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!
Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést.
Minden probléma csak egy lehetõség a tovább lépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg!  Rázd meg hát magad és lépj te is egyet feljebb ! ! !
--------------------------------------------

,,ELVÉSZ A NÉP, HA NINCSEN TUDOMÁNYA’’  

(teológusok tanévnyitóján)

A röpke nyári szünidő után már

Ím, újra hív és vár az iskola:

Hívó szavára elindul a bátor

Tanulni vágyok végtelen sora.

Van köztük gyermek, ifjú s minden korból...

Hozzájuk küldöm most ezt a dalom:

- Buzgó erővel és vasszorgalommal

Tanuljatok! A tudás: hatalom!

A könyvek poros fedelét törölni

Buzgón siet több próféta-diák

Oda, ahol meg lehet találni a

Szent küldetésre hívó iskolát.

,,Elvész a nép, ha nincsen tudománya’’ -

Mondotta Isten, s zengte völgy, halom.

Buzgó erővel és vasszorgalommal

Tanuljatok! A tudás: hatalom.

Ha sok-sok titkot már ismerni tudtok,

Megértitek a legmélyebb csodát:

Csupáncsak Isten, Aki teremtette,

Tárhatja fel a csodák nagy sorát!

Tágabb látásra is szomjasan törjön,

Ki elmélyül a tudásban nagyon:

Tanévnyitáskor új erővel, bátran

Tanuljatok! A tudás: hatalom!

Kincset gyűjt az, és rozsda meg nem fogja,

Moly se eszi és el se vehető;

Ki tud, az előtt kitárul az Élet,

S elérhető a legmesszebb tető!

Az új tanévnek halk csengői szólnak,

Kinyílt a nagy, eddig bezárt terem.

Kik szorgalommal tanulni akartok,

Koronázza utatok győzelem!

                   Kárász Izabella

--------------------------------------

MENJETEK EL, TEHÁT! 

Vigyétek az Ige bizonyságát szerte,

hogy az embert Isten csak azért büntette,

mert elfordult tőle és szent parancsától,

hamis törvényeket alkotva magától.

Tudja meg mindenki, hogy minékünk adta

szerelmes szent Fiát, s értünk feláldozta...

Térjen vissza hozzá a megtévedt világ,

ezt zengje minden szív, súgja fű, fa, virág!

Hadd költözzön be a szeretet és béke

embertársainknak jéghideg szívébe.

Omoljanak le a rideg válaszfalak,

ádáz ellenségek testvérré váljanak!

Prédikátoraink! Nézzetek az égre!

Mintha könny ragyogna jó Urunk szemébe’!

Kiterjeszti karját áldó szavak között

e megszentelt hajlék s e kis sereg fölött...

Menjetek, menjetek el a misszióba!

Mert rövid az utunk és eljár az óra.

Kezdjétek el nemes, mentő munkátokat,

keskeny úton járni tanítsatok sokat...

Áradjon rátok a Szent Szellem áldása,

Hívő szívünknek csak az a kívánsága.

Legyen missziótok mindig eredménydús,

örök vezetőnek

jövel, Uram, Jézus,

jövel, Uram, Jézus!

                   Somogyi Imre

 ------------------------------------

A kisfiú és a remete...

Történt egyszer , mikor még az emberek kívül hordták a szívűket, mint a legbecsesebb díszüket, hogy egy kisfiú ücsörgött egy tó partján.
Kezeit teletömködte kaviccsal, és azután egyesével a hullámzó víztükörre vetette őket, egyre messzebb- messzebb. A kavicsok lágy csobbanással merültek alá.
- Miért búsulsz?- a fiú ijedten fordult a maga mögé . De ijedelme alább hagyott , mikor a vén remete barázdált arcára ismert.
- Elhagytam a szívem- pityeregte.
-A szíved? --csodálkozott a remete.
- Igen- hüppögte, és egy könnycseppet törölt ki szeme sarkából.
A remete leült mellé és kedvesen rámosolygott. Kezeit összekulcsolta a tündöklő fényáradatban.
A gyermek szeme tágra nyílt a csodálkozástól, nem tartott csak néhány pillanatig a varázslat.
Mikor a remete kezei kinyílottak a fiú szíve ott ragyogott benne.
- Megtaláltad? - kiáltott boldogan, szeretlek és a te neved vésem bele, és ezentúl ott fogom hordani, a legjobban látható helyen, hogy lássák milyen jó vagy.
-Tudod mit? – töprenget a remete- hadd válasszam meg én a szíved helyét.
- Rendben- egyezett bele a fiú. A szívecske, mint egyetlen fénypont felemelkedett a tenyérből és a fiú mellkasa felé haladt. Amikor eltűnt mellkasában , a fiú elpityeredett.
- De ott senkisem fogja látni....
Figyelj rám! Nem kell tudja a világ, hogy kit szeretsz. Elég ha Te tudod és az akit a szívedbe zársz.
Mondd el bátran annak , hogy - szeretlek. Így nem fogod sose elveszíteni, mert így benned él tovább, és ezt már nem veheti el senkisem.  Azóta a szívet nem hordjuk kívül, csak a csend mélyében vésődnek rá a nevek, újból és újból.