Ének (részletek):

Hadd menjek, Istenem, mindig feléd. Fájdalmak útjain, mindig feléd.
Oly sok keresztem van, de ez az én utam, Mert hozzád visz, Uram, mindig feléd.
Ha este száll reám, s csöndes helyen Álomra hajtanám fáradt fejem
Nem lesz hol nyughatom, kő lesz a vánkosom, De álomszárnyakon szállok feléd.
Csillagvilágokat elhagyva már, Megfáradt lelkem is hazatalál.
Hozzád, ha eljutok, lábadhoz roskadok, Ott majd megnyughatom örökre én!
 Dallam: Lowel Mason: 1792-1872
-------------------------------------------------------------
 A Bibliáról.
Csak könyv … Neve se más, csak „Könyv” … A betűk oly egyszerűek benne,
s a lapok oly fekete-fehérek, mintha valóban csak könyv lenne,
egy könyv a sok között a polcon és a csendes könyvtárszobákban,
egy könyv, amely oly azonos millió mással az egyformaságban.
Csak könyv …
Lapozgatják fehér gyermek-kezek s öregek ujja reszket rajta.
Apák és anyák keresik benne, hogy mit mond jajra és mit mond bajra.
Néha rápereg egy-egy könny is, ember szívéből kicsordult bánat,
máskor meg annak, aki jól megérti, egekig zúgó öröme támad.
Vihart kelt, ad csendességet, pöröl, parancsol, törvényt szab keményet,
leleplez, vádol, éget haragja, ha Isten akarja! Ha Isten így akarja!
S ha úgy akarja, megszólal szépen, mint édesanya esti mesében.
Ölel és csókol, simogat lágyan … Így cselekszik a Nagy Úr
egy könyvben – a Bibliában.
Csak könyv  Az örök egy Isten él így benne!
Egy könyvben Ő, a legyőzhetetlen, közel jön hozzánk, kezünkre száll le,
és élet lesz az emberekben. Éhesnek kenyér, borúsnak béke
s a bűnbánónak áldott kegyelem … Egy könyvben, az ősi Bibliában,
Testvérek! – az Isten van velem! Csak könyv? Óh, mennyi több annál!
Hisz azt hirdeti, hogy Isten szeret! Megragadom, hogy Ő is megragadjon
és élettel töltse be szívemet. S amikor népek haragra gyúlnak
és remegve forrong a nagyvilág, hirdetem azt, amit Isten hirdet:
- békéljetek meg egymással! És magasra emelem a Bibliám.   Váradi Lajos

-------------------------------------------------------

Írás a Bibliába.

Az Újszövetség könyve elé Ez a könyv a könyvek könyve.                                                                Szegény ember drágagyöngye. Égi harmat lankadtaknak
Világosság földi vaknak. Bölcsességnek arany útja.                                                                          Boldog, aki rátalál! Szomjas lelkek forrás kútja,
hol pohárral Krisztus áll. Ez a könyv az örök törvény,.                                                                   Királyon lánc, rabon napfény, Tévelygőnek hívó harang,
Roskadónak testvéri hang, Elhagyottnak galambbúgás,.                                                                Viharvertnek ereszet. Haldoklónak angyalsúgás:
Ne félj, fogd a kezemet! Gyermeknek is: “Míly szép rege!.”                                                        Bölcsnek: rejtelmek tengere. Fal. S túl rajta élő hangok.
Köd. S benn zengő hárfák, lantok. Templomok közt legszebb templom,.                                          Csak megnyitom, s benn vagyok. Ablakán a Paradicsom
rózsáira láthatok. Minden fakul, minden romlik>.                                                                   Márványvár is összeomlik. Bíborleplek ronggyá málnak,
Dicsőségek füstbe szállnak. Csak ez a könyv nem tér porba.…                                                        Mintha volna élő lelke… Ez a könyv a Mózes bokra,
Isten szíve dobog benne… Gárdonyi Géza