(30) „Ha kiárasztod Lelkedet…” (Zsoltárok 104,24-35)

Jézus Krisztusban, Isten kijelentette, hogy a teremtés rendjét nem engedte ki a kezéből, a bűn minden rontása ellenére sem (5). Mindezt a korabeli világkép szerint írja le a zsoltáros,* de az üzenet a lényeg: Isten kezében van ez a világ, nem ártó hatalmak kezében.** A megváltás a gondviselés maximuma. Isten Lelkének támogatása nélkül végünk van: gondviselése nélkül meghalunk, megváltó kegyelme nélkül elveszünk. Az Ő életadó Lelke által azonban nemcsak lélegzünk, hanem élünk, az Ő dicsőségére élünk, és szolgálunk (27-30).*** Isten embere ellent áll a gonosz romboló hatalmának, és könyörög Isten Lelkének jelenlétéért, aki éltető, újjáteremtő, szolgálatra küldő Lélek. Isten Lelke az Ő dicsőségének és így életünk értelmének egyetlen záloga. Isten Lelke által lehetünk olyanok, ahogy az Igében olvastuk: „Örüljön alkotásainak az Úr” (31-35).

Zsidók 12,18-29

104. zsoltár

* Valaha gonosz özönvíz fedte a világot, de Isten nekirontott a vizeknek, visszavonulásra kényszerítette azokat. Így állott elő a Föld, ez a roppant korong, amely a tengeren úszik, de láthatatlan oszlopai a tengerfenékig, a világ létalapjáig nyúlnak alá. Az alsó vizekből fakadnak a források és a folyók, a felső vizekből, az ég tengereiből adatik az eső, amely fölött a menny, Isten lakóhelye található. A világossága a naptól függetlenül jelenik meg, mint a világ köpenye (2).

** Isten legyőzte a „káosztengert”, és az általa rendelt határt senki és semmi át nem lépheti: „valamennyit bölcsen alkottad” (24-26). - Isten népe az, amelyik tiszteletben tartja ezt a határt; az Úr kegyelméből ők részesülhetnek majd a „határtalanból” is, ami nem rendetlenség, hanem a bűn láthatóan rontó hatalmának teljes hiánya.

*** Csodálkozzunk rá, milyen szép még mindig a világ! Ez töltsön el bennünket örömmel és reménységgel: jó kezekben vagyunk! Ez a bizonyosság tesz késszé arra, hogy Isten eszközeiként megtegyük a magunkét azért, hogy szép maradjon ez a világ, és minden, ami benne történik.

---------------------------------------------

(5) „Szilárd alapokra helyezte a földet…” (Zsoltárok 104,1-23)

Hatalmas Urunk van, aki mindent bölcsességgel, rendben, „jól” teremtett meg. Ugyanakkor ez a zsoltár hirdeti, hogy Isten nem egyenlő a teremtett világgal, hanem kívülről tekint rá, mint teremtményére, de keze nyoma ott van mindenben.* Ő az, aki ezt a rendet, minden ártó hatalom és káosz ellenében fenntartja. Isten kegyelméből búza, bor és olaj adatik mindenkor (15), amely az emberi élet három feltétele: étel, vidámság, méltóság. Ebben a teremtési rendben minden és mindenki valamiért és valakiért van. Az eső a fákat öntözi, a fák a madaraknak nyújtanak fészket, a növények az embernek adnak táplálékot. A szolgálat Istentől való, világfenntartó elv, minden önzés ellenében (Ravasz László). Istenünk teremtő és gondviselő szeretetét mutatta meg Jézus Krisztusban, akiben visszaállította „életes” rendjét. Milyen szép a világ, szilárd az alapja, megbízható a hordozója, a mi Istenünk, aki teremtő, gondviselő és megváltó Úr. Zsidók 12,12-17 149. zsoltár                                                                           * Isten egyszerre transzcendens és immanens.