Balázsi Károly versei. FOGADALOM .

Hányszor kél szívedben erős fogadalom:
"Holnaptól kezdődőn nem így telik napom.
Megyek betegekhez, szegényhez, árvához,
Viszek vigasztalást, kiáltom: ’Imádkozz’!
Reggel elindulok, holnap véghezviszem,
Nem hagyom már tovább, nyugtalan a szívem.
Beosztom időmet, jusson Jézusomnak,
Viszem ígéretit és hívását sokaknak."

Szíved tenni készül nyomor és könny láttán,
Indulnál ... nem lehet, meggátol a Sátán.
Legtöbb tennivaló mindig akkor kerül,
Ha ki segítni kész, éppen útra készül.
Vendég is érkezik: "csak éppen egy szóra!"
Egy szóból mégis lesz nem egy, de két óra.
Hivatalos ügyek, vagy harag, lárma,
S ha még lenne más is, mind utadba állna.
Csakhogy meg ne indulj, halaszd el máskorra,
Majd még lesz alkalom, lesz még szükség szódra,
Miért éppen mostan? (Jön így a gondolat)
Csak maradj nyugodtan. Így telik el a nap.
Napokból a hetek, hetekből hó s évek.
Így érjük meg lassan tétlenül a véget.

Testvér éber legyél, határozott, s vigyázz!
Sokat imádkozzál, jól lépj és ne hibázz!
Az évek eltűnnek, a vég jön váratlan,
A koporsód indul, s mindennek vége van ...
S (Te) ki élted fájáról sok gyümölcsöt remél(sz),
Jézus búsan mondja: "Csak levél ... csak levél!"
 -----------------------------------------------------
 KI AZ ÉN TESTVÉREM.
Ki az én testvérem.
Talán ki rendesen minden hétről-hétre
Együtt indul velem a gyülekezetbe?
Vagy akinek neve szépen be van írva
A gyülekezet-könyvbe, az A-B-C sorba?
Vagy aki felém int bárhol az utcákon,
Mosolyogva mondja, hogy: „Az Úr megáldjon!”?
Vagy ki, amikor én az Úrhoz kiáltok
A gyülekezetben, mert nyom a bús átok,
Azt hiszi, minden jót megtett azzal értem,
Ha az imám végén rámondja, hogy: „Ámen!”?

Az az én testvérem, ki ha néz szemembe,
Mindjárt észreveszi, mi van a szívembe’,
Egy Atyánk van nekünk, egy Lélek vezérel,
Megérzi, ha baj van, ha Sátán kísérel!
Megérti szavamat, megfogja kezemet,
Akármilyen sorsom, nem hagy el engemet.

Megbocsátja bűnöm, hogyha gyenge voltam,
Nem veti szememre, hogyha rosszul szóltam.
Aki mindig tudja, mint folyik életem,
Mert van rám gondja, meglátogat engem!
Így visszük közösen, együtt keresztünket,
Nem is győzhet így le a gonosz bennünket.
Ilyen hitküzdelem nem folyik hiába,
Ilyen testvéreké az ISTEN ORSZÁGA!
 -----------------------------------------------------
Szenvedők hazája.
Ez a világ többé nem az én világom,
Boldog hitszemekkel a másikat látom
Jézus járt e földön, O mutatott rája:
Nézd, ez a szenvedok örök, szép hazája!

Remélek és hiszek Benned, Uram, látod,
Pedig ez fejemre töviskoronát hoz.
Legyen e hitemnek bármily kín az ára,
Enyém a szenvedok örök, szép hazája

Utamon O vezet, szeretettel várva,
Ha úgy is élek itt, mint elhagyott árva.
Nem értitek ti ezt, gyűlöltök, hiába!
Enyém a szenvedok örök, szép hazája!

A Te nevedben járok, Uram, házról-házra.
Kérlek, a nevedet írd fel az orcámra!
Mennyei koszorút szövök harcban állva,
Enyém a szenvedok örök, szép hazája!

E siralom völgyét én boldogan járom,
Koporsóba érve is csak Jézust várom.
Nem maradok én hideg sírba zárva,
Enyém a szenvedők örök, szép hazája!