Angyalok tenyerén
„Mert azt parancsolta felőled angyalainak, hogy őrizzenek téged minden utadon. Tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” Zsoltárok könyve 91: 11-12.
Ehhez a ma reggeli Igéhez két verset szeretnék csatolni.
Isten tenyerén
Életem ott van Isten tenyerén, azért nem félek én.
Bármi fáj nekem: mosolyog a szemem.
Száz jajszó között is bízom vakon, hitem fel nem adom!
Rám törhet vadul ezer baj, veszély: Isten így szól: ne félj!
Miért is, mitől is félhetnék én, az Isten tenyerén?!
Túrmezei Erzsébet:
Lábnyomok
Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Ő mindig ott járt velem.
De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"
Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
"Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
Azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!"
Lábnyomok
Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom a parti homokon,
ahogy Ő mindig ott járt velem.
De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
"Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínségben?"
Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
"Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
Azért látod csak egy pár láb nyomát,
mert a legsúlyosabb próbák alatt
téged vállamon hordoztalak!"
---------------------------------------------------------
Megbocsátás újra
"Ha
vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki. És
ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondva:
Megbántam - bocsáss meg neki."
Lukács evangéliuma 17:3-4
Naponta?
Hétszer? Ugyanannak az embernek? Nem lesz ez egy kicsit sok?
Már az is
túlzás, hogy egyáltalán naponta megbocsássak. De hogy ugyanannak az embernek
hétszer? És hol a megbánás? Arról nincs szó, hogy ne bántson meg? Hogy
vigyázzon egy kicsit jobban? Hogy törődjön másokkal is, ne csak azzal, hogy
neki mi a jó?
Ha megbántott,
figyelmeztesd, mert bajban van, ha nem bánja meg a bűnét. De ha megbánja, meg
kell bocsátanod. Még ha unalmas is, hogy ennyiszer jön.
A bűn öl. Ha nem
teszik le, lenyom. Ha az ítélet napjáig megmarad, elpusztít örökre. Ezért hamar
meg kell szabadulni tőle. Isten azt ígérte, hogy aki megvallja, bocsánatot
nyer. Ennyi kell hozzá. Mi emberek kötelesek vagyunk ugyanezt elfogadni cserébe
a megbocsátásért. Ha kevésnek tűnik, akkor is.
Terep van hozzá
naponta. Emberek vagyunk és tévedők. Lesz hol gyakorolni: bocsánatkérőként és
abban a szerepben is, amikor mi adjuk a bocsánatot. Újra és újra, ugyanannak az
embernek, akár naponta hétszer is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése