A szeretet himnusza.

Az 1Kor 13. parafrázisa

(A Hit hangjai énekeskönyv 34. s Baptista Gyülekezeti énekeskönyv 356. énekének TELJES SZÖVEGE)

Angyalok nyelvén szóljak bár,  Csak zengő érc szavam,

Szeretet nélkül oly csupán,  Mint pengő cimbalom.

Legyek jövőt megismerő,  S tudomány titkait,

Hitem hegymozgató erő: Mindez nem boldogít.

Mindenem másnak adhatnám Az igaz érdemér’,

S bár testem égetnék máglyán, Hiába! Mit sem ér!

Szeretet nélkül kárba vész Mindaz, amit teszek.

Diktálhat bármi jót az ész, Ha nincsen szeretet.

A szeretet hosszútűrő,  Jóságos, mint az ég,

Nem féltékeny, nem kérkedő, Nem gőgös büszkeség.

A gonoszságnak nem örül, Nem nevet más baján,

Az igazzal együtt örül, Ott áll az oldalán.

Mindent elhisz, mindent remél Eltűr és elvisel,

A szeretet tettekben él,Így sosem múlik el.

A prófétálás megszűnik, Nyelvek elnémulnak,

A tudomány is eltűnik, Mint röppenő szavak.

Tudásunk töredék-tudás, Mindent föl nem fedez.

Jövendőmondásunk se más,De egykor teljes lesz.

Hisz gyermekkorban gyermekként Beszéltem s tudtam még.

Elmém is úgy vélt, úgy ítélt,De már ma felnőttként.

Tükörben lát ma még a szem, S hogy elménk véges: fáj,

De színről-színre, teljesen, Ha széthull a homály.

Ha majd az Úrhoz érek én, Ott másként ismerek,

Most megmarad a hit, remény S az égi szeretet.

De legnagyobb a szeretet, E három jó közül.

Ó, ebben bővölködjetek, S ez elég egyedül!

Balog Miklós, 1958 . Kévéim c. kötetből, 125. old.

Meg kell változnunk. 

Sokszor úgy ülünk itt  mint az alkonyati pír

ablakunk peremén: visszaverődés nélkül.

- Nézni is rossz; bágyadt, közömbös tekintetünk;

amin bántón látszik, hogy semmi sem hoztunk.

Így nem is vihetünk. Csak jöttünk… és mentünk.

- Valahol… valami baj van.  Hidegedünk, mint a leoltott lámpa.

Eltűnt belőlünk Krisztus melege,  a testvért perzselő szeretet!

ami nélkül hiába jöttem…csak láttak… csak időt töltöttem.

Ma még tudunk változtatni ezen…? Tegyünk úgy, ahogy nekünk tenni kell!

Szívünk fordítsuk az Ige felé,  s ne vigyünk semmit e kettő közé.

- Akkor megújul majd a lényünk, magaviseletünk, beszédünk.

Kitárul sarkig lelki szemünk, s mindent Isten kezébe teszünk.

...Akkor – bár te - észre sem veszed, Lángra fog gyúlni szereteted.

(Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)