PÁL.  

... S ha százszor ostoroznak és százszor megköveznek,

tömlöc mélyébe dobnak, zúgó tengerbe vetnek,

ha reámrontó latrok mindenem elrabolják,

testemen korbács csattog,  asztalomon csak morzsák,

ha szomjan eped ajkam s kemény fagyban didergek,

ha rongy a ruha rajtam, s árulók arculvernek,

ha váram tönkre rontják s mardosó bánat epeszt,

ha botrány és bolondság  is mindenütt a kereszt:

nem küldettem, hogy egyébért fussak,

nem végeztem, hogy egyébről tudjak,

mint akiről ajkam egyedül szól:

Mint a megfeszített Jézus Krisztusomról!

                                    Siklós József

-----------------------------------------------

A MEZŐK IS PRÉDIKÁLNAK .

November végi fáradt, szürke tájon -

az elmúlásnak síró dala kél.

Fönt mozdulatlan felhőóriások;

ólomlepellel közeleg a tél.

Lelkem, szívem száz marok szorítja,

sóhaj rezdül át egész lényemen:

bútól s gondtól kavaró életemben

ó adj egy biztató jelt, Istenem!

s a jelre várva nézem, egyre nézem

a hervadást mint lassú temetést,

s meglátom hirtelen a messze nyúló,

zölden zsendülő őszi új vetést.

S az Isten szól a fűszálon keresztül:

,, Miért gyötörnek régi s új sebek?

Ádventi zöld van minden szürkeségben,

miért nem látod s miért nem keresed?"

Megértem, amit a mező üzent most,

s míg elnézem a zsenge, új vetést:

megköszönöm szívem mélyén a néma

s oly sokatmondó igehirdetést!

            Haluszka Margit

-------------------------------------------

DICSÉRJE ŐT A KÖD IS! 

Minden lélek és minden létező,

hó és szélvihar, tűz és jégeső,

Dicsérjétek az Urat!

Még a köd is dicsérje szent Nevét,

ez a nyirkos szürke pára.

eloszlik majd nemsokára,

ha egyszer Isten azt mondja ELÉG!

Lelkem, dicsérd a Urat!

Ne csak a napsugarakért,

Virágos, tarka rétekért,

áldást osztó őszökért,

gazdag kijelentésekért

testvéri, meleg szívekért -

hanem a ködért is!

Lelkem, ne utáld meg a ködöket,

a botokat, a vesszőket,

a sötét, járatlan utakat!

Meglásd, tündöklőbb lesz a nap,

s túláradóbb szívemből a hála,

mikor a Mester parancsára

felszáll a köd, s világos lesz újra.

Ó, zengjed, zengd hát szívem húrja!

Köd... sok nehéz óra - ,

dicsérd az Urat.

Legyen szívem mélyebb alázatosabb!

Ködök, vigyétek végbe rendeletét,

amíg csak ő nem mondja:

,, Most már ELÉG!"