SPURGEON. 

150 évét világra jöttének,

nagy hírének,

ünnepélyek zengik:

60.000-en pillantottak

olajfakoporsójára,

hogy utoljára

láthassák még a Szónokot,

ki szavával

ezreket Jézushoz hozott.

Ő volt, ki mikor Igét hirdetett

minden hallgatót leszerelt...

A hit szemével látott,

a hit fülével hallott,

a hit szívével érzett,

mindenkit megigézett

JÉZUS SZÁMÁRA! –

Saját magára nem gondolt,

harangtalan, toronytalan,

szószék nélküli tabernákulumában

EGYETLEN vallását hirdette:

Jézust, a Krisztust,

kinek szolgálatában

40 esztendőt töltött,

kinek országába megtért

56 évesen,

hogy London sose lásson több ilyen csillagot

s az igehirdetők „fejedelme” legyen.

   Kárász Izabella   "Fényből fényességet" 149.

--------------------------------------------------------------

NÉZZ! 

 (Spurgeon elmondja megtérését)

És 45:22. Angol fordítás szerint:

„NÉZZETEK rám, hogy megtartassatok, földnek minden határai”.

Gyermekségemtől fogva tanultam én e tant

Jézus áldozatáról, de nem értettem azt.

Kereső lelkem vágyott megtudni, mint lehet

elnyerni, megtalálni szent üdvösségemet!

Ó, mennyit imádkoztam s nem jött rá felelet,

mily sok templomba jártam s nem érthettem meg ezt!

Hallottam igazságot, nagy igazságokat!

Bűneimre bocsánat… Válasz nélkül maradt.

S egy téli hóesésben, utam, hogy elakadt,

egy kicsi kápolnából hallottam hangokat,

Mondták, hogy: „süketítő” énekkel zengenek,

de még ezt is vállaltam, csak megmentve legyek.

S egy szikár férfi éppen Bibliát olvasott,

Szemét reám szegezvén: - NAGY SZÜKSÉGBEN VAGY OTT!

SOSEM JUTSZ KI BELŐLE, HA KRISZTUSRA NEM NÉZEL!

Két kezét felemelte:

- NÉZZ! NÉZZ! CSAK NÉZNED KELL!

… És én legott megláttam szent üdvösségemet

mint az érckígyót az ószövetségiek

úgy néztem,  - szemem égett, -

oda, Krisztusra, és

nem is tudtam már arról,

hogy tovább mit beszélt.

Szívem örömmel ugrált,

nem hallá, csak a SZÓT,

a teljes erőből lelkemben visszhangzót.

Kimondhatatlanul boldog azóta így vagyok

még mindig Rá, az égbe, felnézni akarok!

…Tizennégy évvel később, elmondta mit érzett

a kedves kápolnában, és azon igéket.

Karzat alatti padra, balra rámutatott:

- Ott ültem, mikor a „SZÓ”

engem megragadott!

s én, aki azt gondoltam, hogy ötven-féle jót

kell tennem üdvösségem érdekében, a SZÓT

felfogtam, megértettem, megcselekedtem azt;

megmentett, megtért szívvel szolgálom Uramat.

És prédikációim bármiről szóljanak

a bűnösök kegyelmét szolgálni hivattak.

…Célját CSAK ÍGY tölti be a prédikáció…

Győzedelmes erővel hódíts tért itt is: SZÓ!

   Kárász Izabella   "Fényből fényességet" 193

------------------------------------------------

MEGTÉRÉS.  [962]

Uram! Tépd ki a szívemet!

tegyél helyére újat, jobbat.

Ne fordítsd el a szívedet,

ne nézzed bűnös voltomat,

és bocsásd meg a vétkeim.

Add, én is megbocsáthassak.

Uram, tépd ki a szívemet,

Tegyél helyére újat, jobbat.

A Te arcodnak melegét

ne vondd meg bűnös gyermekedtől.

Keresztednek árnyékában

tisztíts meg engem is a bűntől.

A Te lelkednek tisztaságát

add Uram, én is megkaphassam,

s ami rossz van a lelkemben,

kiszaggathassam, eldobhassam.

Uram, érzem, a szívemet

hogyha Te tőből ki nem téped,

ha egy igazabb és új szívvel

fel nem váltod, ki nem cseréled,

ha nem adsz nekem megbocsátást,

s ha én másoknak sose kérek:

Uram, elveszett az én lelkem,

szemem Tereád már nem nézhet.

Uram, hallgasd meg imádságom,

Te vizsgálod a lelkek mélyét,

Az önző, bűnös hideg szívét

éppen úgy látod, mint a jóét,

Uram, tépd ki a szívemet!

Tegyél helyére újat, jobbat…

Mert Hozzád vágyik az én lelkem

mert megutáltam én a rosszat!

   Kárász Izabella   "Fényből fényességet" 194