I. Mózes 3:4-6.

És mondá a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;

Hanem tudja az Isten, hogy amely napon esztek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.

És látta az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért: szakított azért annak gyümölcséből, és evett, és ada vele levő férjének is, és az is evett.

„A kígyó azt sugallta Évának, hogy az Úr féltékenységből korlátozta őket, nehogy Vele egyenlővé váljanak. Csodálatos tulajdonságai miatt tiltotta el őket a fa gyümölcsének ízlelésétől, sőt érintésétől, mert az bölcsességet és hatalmat ad. A kísértő arra utalt, hogy az isteni figyelmeztetés a valóságban nem fog beteljesedni; csupán arra való, hogy őket megfélemlítse.

Ez Sátán módszere Ádám korától egészen napjainkig, és nagy sikerrel alkalmazza. Arra akarja rávenni az embert, hogy kételkedjék Isten szeretetében és kétségbe vonja bölcsességét. Állandóan a tiszteletlen kíváncsiság szellemét próbálja felébreszteni az emberben, a nyughatatlan és tolakodó vágyat, mely be akar hatolni az isteni bölcsesség és hatalom titkaiba. Miközben az emberek arra törekszenek, hogy kikutassák, amit Isten jónak látott elfedni előlük, tömegek figyelme kerüli el az igazságokat, melyeket viszont kinyilatkoztatott, és amelyek szükségesek az üdvösség elnyeréséhez…

Éva valóban hitt Sátán szavainak, hite azonban nem mentette meg a bűn büntetésétől. Nem hitt Isten szavának, és ez volt, ami a vesztét okozta. Az ítéletben nem azért kárhoztatják majd az embereket, mert lelkiismeretesen elhittek egy hazugságot, hanem azért, mert elmulasztották az alkalmat, hogy megismerjék az igazságot...

Teljes szívvel az igazság megismerésére kell törekednünk! Minden tanítás, mely Isten Igéjében feljegyzésre került, intelmünkre és okulásunkra adatott, hogy megóvjon bennünket a megtévesztéstől. Elhanyagolásuk saját romlásunkat okozza. Biztosak lehetünk benne, hogy minden, ami Isten szavának ellentmond, Sátántól ered.”  E.G.White: Pátriárkák és próféták

-------------------------------------------

Róma 14: 9-13

Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék.

Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? Avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé.

Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja.

Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.

Annak okáért egymást többé ne kárhoztassuk: hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást.

Reményik Sándor: Azt mondják .

Azt mondják, hogy fényt hintek szerte-szét - Én olyan sötétnek tudom magam.                                  Azt mondják, köszöntésem: békesség. - S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan! –

Azt mondják, dalom ír és enyhülés, És több mint szépség: jócselekedet.                                               - Bennem dúl a magamra-ismerés, S meaculpázva verem mellemet.

 - Azt mondják, aki találkozik vélem, Hogy tőlem ő kapott ajándékot.                                                    - S én tehetetlen, sajgó kínnal érzem, Hogy mindenkinek adósa vagyok.

Ó, Barátaim, ha egy fénysugár Lelketekig hullt, át a lelkemen: .                                                       Nem enyém az a fény, csak bennem jár.  Istennek köszönjétek, - ne nekem!