C. H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza

VIGASZTALÁS A HAZATÉRNI KÉSZÜLŐ SZÁMÁRA

"Azután József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonyosan rátok tekint,
és majd elvezet benneteket ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért meg
Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak."
1Móz. 50,24.

József a testet öltött gondviselés volt testvérei számára. De meg kellett halnia, és így meg kell halnia olyan szerettünknek is, aki életünk útján sokat jelentett számunkra. József halála után Egyiptom soha többé nem lehetett már ugyanaz testvérei számára, mint életében, ahogyan számunkra is megváltozik a világ, és már nem ugyanaz többé, mint szeretett hozzátartozónk életében volt.
De nézzük, hogyan enyhítette Isten fájdalmukat a nagy gyászban? Ígéretet kapnak, hogy az élő Isten rájuk fog tekinteni. Mekkora kitüntetés ez ! Micsoda vigasztalás ! Szinte a földre jött mennyország !

Ó Urunk, kérünk, tekints reánk ma ! Térj be hozzánk, bár jól tudjuk, hogy nem vagyunk méltók arra, hogy gondolj reánk !

Az ígéret azonban többet is mond: az Úr elvezeti őket más földre. József halála után Egyiptomban egyre kevésbé lesznek kedveltek; fokozatosan a szolgaság házává válik számukra az ország. De nem maradnak ott mindvégig. Isten kiszabadítja őket és elvezeti az ígéret földjére. A mi itteni sírásunk sem tart örökké. Egyszer mi is elmegyünk innen a dicsőség honába, ahol együtt leszünk szeretteinkkel. " ... és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az Igékkel" (1Thessz.4,17-18).

--------------------------------------------------------------
MEGEMLÉKEZIK SZÖVETSÉGÉRŐL

"Eledelt adott az istenfélőknek, örökké emlékezik szövetségére."
Zsolt.11,5.

Az istenfélőknek nem kell tartaniuk az ínségtől. Hosszú éveken át az Úr mindig adott eledelt gyermekeinek, akár a pusztában voltak, vagy a Kerit-patak (1Kir. 17,3) mellett, akár fogságban voltak, vagy éhség közepette. Nekünk is megadta az Úr mindezidáig a mindennapi kenyeret, és nincs kétségünk afelől, hogy ezután is meg fogja adni, amíg csak földi eledelre szükségünk lesz.
A kegyelmi szövetség szellemi áldásaival azonban örökkön-örökké el fog halmozni minket Isten, mindig olyan mértékben, ahogyan arra szükségünk van. Isten nem feledkezik meg szövetségéről, és sohasem cselekszik úgy mintha megbánta volna, hogy megkötötte azt. Akkor is emlékszik szövetségére, amikor olyan kihívóan viselkedünk Vele szemben, hogy megérdemelnénk, hogy elpusztítson. Ő nem szűnik meg szeretni, védelmezni és vigasztalni minket, amiképpen azt megígérte nekünk. Szövetségének minden egyes szavára és részleteire emlékezik, és soha egyetlen szava sem marad beteljesítetlenül.
Mi azonban sajnos keveset gondolunk az Úrra; pedig Ő szüntelenül kegyelmesen törődik velünk. Ő nem feledkezik el sem egyszülött Fiáról, a szövetség pecsétjéről, sem a Szent Szellemről, akinek a működése révén jött létre a szövetség, sem saját becsületéről, amellyel elkötelezte magát a szövetség mellett. Ezért "az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll" (2Tim. 2,19), és egyetlen hívő sem veszti el azt az örökséget, amelyet Isten a szövetségben biztosított számára.

--------------------------------------------------------