TANÁCS .   

Kiket szeretsz, s akik szeretnek, Ha bántanak, ha megsebeznek,

Ne haragudj rájuk sokáig! De öntsd ki szíved s ha letörléd

A fájdalom kicsordult könnyét Bocsáss meg! Hidd, enyhedre válik!

Oh egymást hányszor félreértjük, Szeretteinket hányszor sértjük,

Bár szívünk éppen nem akarja. Mi is talán vérzünk a sebben,

Nekünk is fáj még élesebben, De büszkeségünk be nem vallja.

Ne légy hát büszke, légy őszinte, Híved legott azzá lesz szinte.

Oszlik gyanú, megenyhül bánat! Oly váratlan jöhet halálunk

S ha egymástól haraggal válunk,A sírnál késő a bocsánat. Gyulai Pál

---------------------------------------------

HA EGY-EGY SZÓ...   

Ha egy-egy szó könnyelműen kimondva

Mint nehéz kő, megüt s szíven, talál,

Gondold meg, hogy nem volt éppen meggondolva

S talán legjobban fáj annak, aki mondta,

Mikor lehiggad s magába, száll.

S ha látod buját, néma bánkódását,

S mint teszi dacossá a büszkeség,

Csókold meg, minden sértődést feledve,

Hadd ragyogjon rád újra felhős lelke,

Mint vész után a szivárványos ég.

-------------------------------------

Krisztus keresztjén…

Krisztus keresztjén Az van felírva,

Hogy az igazság Nem vesz a sírba!

- Örvendjen, akit Bántalom ér;

Ha lelke tiszta, Szíve fehér!

Krisztus keresztjén Az van felírva,

Hogy a szeretet Nem vész a sírba!

- Mind e világ bár Életedre les;

Csak te bocsáss meg, Csak te szeress!…

Csak te bocsáss meg  A gyűlölőknek,

S oszd szét a szíved A szenvedőknek!

- Megmozdult a kő Sírja felett…

Örökkévaló  A szeretet!

 Szabolcska Mihály  (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár