Még magasabbra! 

Szemeimet a hegyekre emeltem.

Segítséget vártam ugyanis.

Valakit, aki elég hatalmas ahhoz,

hogy meggyógyítsa a megromlott szívet.

Azután fölmentem a hegyekre.

És úgy volt, ahogy gondoltam:

a magas hegyek csúcsán senki sincs,

kivéve egy két lézengő turistát.

És szemeimet a hegyekről emeltem

magasabbra, Tehozzád, Istenem,

Aki a csúcsoknál is magasabban élsz,

de meghallod, ha valaki néven szólít.

Lehajolsz a magát megnevezni merő,

magát előtted kitáró bűnöshöz.

Segítségem nem a hegyekről jött,

hanem a hegyeken – tetőled, Atyám.

Köszönöm, hogy jobban szeretsz,

mint ahogy én tudlak szeretni.

        Gerzsenyi Sándor  (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

----------------------------------------------

Ott van az Úr!

Mikor vad orkán zúg körülötted. S védőn nem áll senki mögötted.

Lelkedben sikolt a félelem Vesztedet látva a bősz tengeren:

Ne állj meg a tornyosuló árnyban. Pihenhetsz biztos menvárban.

Evezz bátran a gyenge sajkán. Mert a vizek túlsó partján:

   Ott van az Úr!

Aggasztanak majd sötét fellegek?  Kínokkal töltik meg kebledet?

Gondok zuhataga ömlik rád?  Elfojtva minden reményszikrád?

Csak fel a fejjel, testvérem, Bármily nagy gond és bánat érjen.

Bízzál! A felhőn túl derűs nap van! Veszélyek között minden bajban

   Ott van az Úr!

Ó, nem szabad remegned gyáván Az élet küzdelmeit látván.

Ha gondok súlya rád nehezül, Emlékezz, nem hordod egyedül.

Jézus segít a kereszthordozásban, Részesülsz te támogatásban.

Te csak a kisebb terhet viseled. Mikor a kereszted a legnehezebb

  Ott van az Úr!

Ha összeomlik ezernyi terved Melyből az élethez kedvedet nyerted;

Csalódások pörölyként érnek, Véget vetve hitnek reménynek,

Ne roskadj, ne csüggedj a porba Ne állj a kétkedők táborába.

Mert ha legtöbb reményed vesz el, A romok között áldó kézzel

   Ott van az Úr!

Csak tarts ki hűen Jézus mellett, Építsd a hont, a jobbat-szebbet,

Légy lelkes munkása Uradnak Ha bért most érte nem is adnak.

Ha összeroskadsz erőtlenül És félsz, hogy lelked elmerül,

Vigyázz, hogy hited megmaradjon, Mert, hogy neked ki erőt adjon,

   Ott van az Úr!

S ha bevégzed futásodat, Ne hallja senki sírásodat.

Hisz a halál már nyereséged, Csak meg nyitja a kaput néked.

S ha örök hajnalban ha új fény támad, Köszöntheted majd üdv-hazádat.

Örülj hát e lét elmúlásán, Mert túl a sírnak éjszakáján

   Ott van az Úr!

Betkó János. (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

--------------------------------------------

Szárnyad alatt.

Szárnyad alatt, jó Istenem, Meghúzódni vágyom,

Ott maradni, ott időzni Teljes boldogságom.

Zúgó szélben, jégviharban Hol lel nyugtot lelkem?

Csak tenálad, szárnyad alatt. Takarj hát be engem!

Vészben van itt testem, lelkem, Vészben parány éltem,

Félénk, hideg, csüggedt lettem, Árnyamtól is féltem…

Rejts el engem szárnyad alatt, Vész elől, óh, rejts el,

Hideg szívem, alvó hitem, Szent tüzeddel gyújtsd fel!

Szárnyad alá, óh, Istenem, Vágyom éjjel-nappal,

Tudod, Atyám, megtört szívem Tele van panasszal. –

Nincs ki védjen, nincs ki áldjon, Nincs ki felemeljen,

Halál árján, zúgó vészben Révbe átevezessen…

Szárnyad alatt, jó Istenem, Boldogan pihenek,

Nem ér ott baj, bú és bánat, Keservek nincsenek.

Nem ér oda Sátán nyila, Félelem vagy halál;

Fáradt szívem, megtört lelkem Ottan nyugtot talál…

Szárnyad alá, jó Istenem, Siet ki védtelen.

Sebet gyógyítsz, könnyet törölsz: Irgalmad végtelen.

Csak egyedül tenálad jó, Ott nem ér a bánat,

Betakargat, fel-felüdít, Áldott puha szárnyad…

Takargass be, jó Istenem, Csillagtalan éjjel,

Bűncsatában hogyha küzdök Tűzzel, árral, vésszel…

Szárnyad alatt, jó Istenem, Aludjam szép álmom,

Édes, drága pihenésben Leljem boldogságom.

Tárd ki felém, Uram, még ma Selymes puha szárnyad!

Ide futok, menekülök, Csak itt jó Tenálad!

Nem megyek ki szárnyad alól, Nem csal ki e világ. –

Takarj be hát mindörökre, Uram, takarj be hát!

Mészáros Sándor  (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

-----------------------------------------------

Mikor még vízen mégy át…

Ézs 43. 2

„Mikor vízen mégy át, veled vagyok”

Ígéreted nekem szól, Istenem,

s az én félénk szívem beledobog

mert nehéz út áll előttem.

Ha tekintetem nem függ Terajtad,

sok akadályt lát a szemem.

De Rád nézek, s szívem hittel vallja,

hogy kezedbe van életem.

Ha Te adod elém az utat,

ha Te rendeled ki nekem,

sorsom ott van e drága kézben.

Hiszem… és ez elég nekem!

   Oláh Lajos    (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

---------------------------------------

GONDJAIDAT. 

Gondjaidat tedd le végre

Istenednek a kezébe;

Ha szíved fáj, Ő is szenved,

Ő akarja vinni terhed.

Ami igazán a dolgod,

Reá vetni minden gondod,

S magvetőként kelni, járni,

És az időket kivárni.

            Venyercsán László

-----------------------------------------