Meghallgatja az Úr....
Meghallgatja az Úr....Nem a hangodat, nem ékes szavaidat,

Nem szépen kifejezett mondataidat,
Hanem szívednek őszinte vágyát,
A lelkednek igaz sóhajtását!
Meghallgatja az Úr! - Igéje mondja:

Ha szíved könyörögve eléje tárja
Minden szükséged, kérésed szavát,
Mert Ő a szívbe, vesébe belelát!
Meghallgatja az Úr és válaszát adja,

Szeretettel fordul feléd az arca:
"Hallottam szíved forró sóhajtását,
Rád adom kegyelmem hófehér ruháját!
Megbocsátottam minden bűnödet,

Néked adom áldott kegyelmemet!
Meghallottam könyörgésed szavát,
Reád takartam irgalmam palástját!"
Elfogadja az Úr a te imádságodat,

Ha átadod néki őszintén magadat!
Imádságod eljut füleihez,
És lehajol a te szeretteidhez!
Megment Ő szülőt és gyermeket,

Családtagokat és testvéreket!
Csak hittel kérjük, ne hagyjuk abba,
Imáinkat Ő mindig meghallgatja!
Drága ige ez, hittel ragadd meg!

Kéréseidet Neki mondjad el:
Könyörgő szíved elébe öntve,

Drága jóságát szívből megköszönve.
Téged is kérlek, ki ezt hallgatod,

Boldog leszel, ha hittel fogadod!
Legyél az imában mindig kitartó,
A meghallgatásért hálákat adó!
Köszönjük meg mindig a gyógyulást,

Áldott kezéből vett szabadulást
Gondviselését, mellyel elhalmozott,
Szent kegyelmét, mellyel oltalmazott.
Mondjuk el másoknak is szeretettel,

Hogy jó Istenünk senkit sem vet el!
Csak jöjjünk Hozzá könyörögve, kérve,
S megtart bennünket áldott kegyelme .
----------------------------------------------------

Szeretnék szeretni ...

Reményik Sándor

 Szeretnék szeretni...

Szeretnék szeretni.

Mert nem szeretek mélyen, igazán,

halálos, nagy ragaszkodással

senkit talán.

Szomorú ez, mert annyian szeretnek

jobban, mint őket én,

s több könnyük volna engemet siratni,

mint nekem, ha őket elveszíteném.

Szétszóródtam, – ők nagyon sokan vannak,

én egyedül vagyok.

Ölelni őket száz kar kellene,

és én a semmiségbe karolok.

Hiányzik valami:

szívem központ-teremtő ereje.

Nekem nem középpontom senki se.

Vándorolok egy szívtől másikig,

s vissza megint,

s mondom magamban: szeretnék szeretni, -

de rév nem int.

Én azt hiszem, hogy volt egy örök Arc,

s az mint a köd elfoszlott százfele.

Én azt hiszem, hogy volt egy Szerelem,

elporlott, s tele lett a föld vele.

Én azt hiszem, hogy volt egy Meteor,

nekem hullt le, – de csillagtörmelék,

sok arcon meg-megcsillan egy jele,

de nem az egész, – s én megyek odébb.

Én azt hiszem, hogy volt valaki Egy,

s az Egyből itt a földön lett a sok, -

sok-sok szívből tevődik össze Egy,

szívtől szívig azért barangolok.