Az alkalmas idő. -4

            Használjuk ki az alkalmat mások segítésére!

„Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel!”

Negatív példa előttünk a pap és a lévita példája, akik nagy ívben elkerülték a félholtra vert embert. Az irgalmas szamaritánus pedig lehajolt hozzá! Mi is eképpen cselekedjünk!

Jó példa előttünk a négy férfi, akik a tetőt megbontva nyújtott segítséget embertársuknak, jól kihasználva az alkalmat.

-----------------------------------------------

Használjuk ki az alkalmat a beteglátogatásban!

Ezt is akkor kell gyakorolnunk, amikor aktuális! Egyszer úgy jártam, hogy addig halogattam valakit meglátogatni, míg meghalt. Szörnyű érzés volt! Elszalasztottam az alkalmas időt! A beteglátogatás is munkánk része, lehetőségünkhöz mérten szükség, hogy tegyük!

------------------------------------------------

Használjuk ki az alkalmat az adakozásban!

Csak röviden említem meg, hogy érezzük, tapasztaljuk Isten gondviselését. Mégis mostanában egyre több helyen van pénzhiány. Valaki azt mondja, legszívesebben adna mindenkinek egymillió forintot, persze, erre nincs lehetősége. Mindenkinek erejéhez mérten kell segítenie! De ne csak a pénzre gondoljunk, sokféle módon lehet valakin segíteni! Hallottam egy példabeszédet, hogy egy koldus becsönget valahová. Az illető ajtót nyit, biztatja, hogy próbálkozzon mindenhol, majd Isten megsegíti. De ő nem adott neki semmit, ő nem akart eszköz lenni Isten kezében, így nem használta ki az alkalmat.

------------------------------------------------------

Kaptunk alkalmakat, a gyülekezeti szolgálatra.

Isten dicséretére és egymás építésére énekelhetünk, zenélhetünk, szavalhatunk, egymással testvéri kapcsolatban lehetünk, lelkigondozást végezhetünk, vigasztalhatunk és még sok mást is tehetünk. Ezek mind lelki szolgálatok, amelyekben ki kell használnunk az alkalmas időt, nehogy úgy járjunk, ahogy az énekíró mondja:

Jönnének bár újra vissza kárba veszett éveim! Jézusomnak hűn szolgálni törekednék híven én!

Alkalmas időt kapott az ember a gyümölcstermésre!

Mint ahogy egy gyümölcsfánál ideje van az ültetésnek, a növekedésnek, a virágzásnak, azután pedig a gyümölcstermésnek, úgy a hívő ember is újjászületés után nem fog rögtön gyümölcsöt teremni. De egyszer eljön a növekedésre adott idő vége, mikor Isten az ő gyermekétől elvárja már, hogy gyümölcsöt teremjen. De sokszor előfordul, hogy Jézus Krisztus közbenjárása szükséges, hogy: Adj még neki egy esztendőt, én megteszek érte mindent, csak adj még neki időt!

Igyekezzünk tehát Krisztusban maradva úgy átadni életünket, hogy a Lélek megteremje bennünk az ő gyümölcseit!

Ezekre a felsorolt dolgokra mindre alkalmas időt kapott az ember! És a példákból is láthatjuk, hogy nem mindig adatik újabb alkalom.

Ne akkor akarjunk valakit szeretni, amikor már meghalt! Ne akkor akarjuk szüleinket tisztelni, amikor már nincsenek! Ne akkor akarjuk gyermekeinket nevelni, amikor már felnőttek! Ne akkor akarjuk az Igét hallgatni, amikor már elvétetik! Ne akkor akarjunk munkálkodni, ha már életünk vége közeleg!

Mi, emberek, sok alkalmat elmulasztunk, és sok mindennel elkésünk! Ha komolyan érintettek ezek a gondolatok, akkor áldozzunk sokkal több időt Istenre és az Ő dolgaira, legyünk engedelmesek a Szentlélek vezetésének és törekedjünk arra, hogy a mi időbeosztásunk az Ő akaratával megegyező legyen! Ha kell, árat is fizessünk, áldozatot is hozzunk az alkalmak kihasználására, mert nem tudjuk, mennyi időnk van hátra! Egy biztos, hogy az idő rövidre van szabva, az idő kevés és a napok gonoszok! Engedjük tehát, hogy Isten munkálkodjon életünkben és rajtunk keresztül mások életében is! Segítsen erre mindannyiunkat az Úr!