Pecznyík Pál
SZERETETET SUGÁROZNI...

Hű Megváltónk, úgy szeretnénk

csak Tehozzád kötődni;

vándorúton, ó emberrel

kevesebbet törődni.

Ó emberünk egyre biztat,

mi csak vele törődjünk;

világ javaival csábít,

hogy ne hozzád kötődjünk.

De mióta megismertük

a Te jótéteményed;

megszántál és kiontottad

érettünk, drága véred!

Azóta csak Rád gondolunk,

célunk: Téged követni;

ránk pazarolt szerelmedért,

Téged, viszont szeretni.

Ám azt is csak úgy tehetjük,

ha Te bennünk élsz, Urunk;

szeretetet sugározni

nélküled, mi nem tudunk!

Úgy szeretnénk minden percet,

csak Teveled tölteni;

levetni rongy-köntösünket,

s hófehéret ölteni!

Örvend szíved, ha néped majd,

hófehérben láthatod;

véred mosta hófehérre,

abban élhet, járhat ott;

ahol a bűn, ismeretlen.

Mert az, szentek otthona;

mosoly lesz ott minden arcon,

mely nem tűnik el soha!

--------------------------------------------------------------------------------------

GONDVISELÉS

Ifj. Bartha Sándor

GONDVISELÉS

Íme az én markaimba metszettelek fel téged...

Szólt az ígéret.

Az élet csupa indulás.

Sohasem érkezés vagy megnyugvás.

Az úton menni, tenni kell,

szeretni, gyűlölni, élni illdomos.

Ezt így adta a sors.

A sors?!

Ó nem, ez nem hazárd.

Nem véletlenre bízott:

'akármi-lesz-is', nem.

Ez terv. S nem akárkié,

az Istené.

E tervben benne vagytok.

Hát nem csodás?

Isten tenyerén lenni.

Még mi kellene más?

Benne van élted, benne terveid,

benne van szerelmed és ígéreteid.

A társad is benne, a szíve is Nála,

mit egymásnak fogadtok,

azt Ő is látja, hallja.

Isteni vezetés, gondviselő kezek

kísérnek az úton.

Védenek, szeretnek,

ölelnek, vigyáznak

s az ég ígéretei adnak értelmet

az életnek, a küzdésnek

s a szerető, féltő,

hitvestársi ragaszkodásnak.

Az élet csupa indulás...

Induljatok imával.

Egymás kezét fogva

Istennek szavával.

Indulni nem elég.

Menni, tenni kell,

haladni, örülni,

sírni, szeretni illdomos

s még szenvedni is...

De ne feledjétek: ez nem a sors.

Nem, ez a gondviselés,

Isteni vezetés.