C. H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza
A MI OLTÁRUNKON KRISZTUS
VÉRE VAN
"Azután kenje meg a pap vérrel az Úr színe előtt,
az illatszerfüstölő oltár szarvait... "
3Móz. 4,7.
az illatszerfüstölő oltár szarvait... "
3Móz. 4,7.
Füstölő oltár minden hely, ahol a szentek könyörgéseiket és hálaáldozatukat mutatják be. Jó dolog arra gondolni, hohy ez az oltár a Nagy Áldozat vérével van meghintve. Ez teszi istentiszteletünket elfogadhatóvá Isten előtt. Egyszülött fiának vérére tekint, és ezért elfogadja hódolatunkat.
Fontos számunkra, hogy megértsük a bűnért való egyedüli áldozat vérének jelentőségét, hiszen bűnnel szennyezettek még legszentebb cselekedeteink is, és Isten legbuzgóbb megtérésünket, hitünket, imádságunkat sem fogadhatná el, ha nem volna bűneinkért való engesztelő áldozat. Sokan kigúnyolják a "vért", számunkra azonban ez a vigasztalás és a reménység egyetlen alapja. Az oltár szarvaira hintett vér legyen világosan szemünk előtt, mikor Istenhez közeledünk. A vér ad erőt az imádságnak, ezért van az oltár "szarvain". "Az Úr színe előtt" van, azért előttünk is ott kell, hogy legyen. Krisztus vére már az oltáron van, mielőtt mi tömjénnel oda járulnánk. Ott van, hogy hálaáldozatunkat és könyörgéseinket megszentelje.
Gyertek, könyörögjünk bizalommal, hiszen Jézus Krisztus, a nagy áldozat, megáldoztatott, érdeme a miénk. A vér a kárpiton belül van, és a hívők imádságai ezért lehetnek kedvesek Isten előtt.
-----------------------------------------------------------
SOHA NEM HAGY MAGUNKRA
"Nem mondanak többé elhagyottnak..."
Ézs. 62,4.
Ézs. 62,4.
"Elhagyott" -- milyen vigsztalan szó. Úgy hangzik mint a lélekharang. Mély fájdalmat és nagy bánatot takar. A nyomorúság feneketlen mélysége tátong az "elhagyott" szóban. Elhagyott valaki aki a becsületszavát adta, hogy kitart mellettünk. Elhagyott szeretett rokonunk, apánk, anyánk, mindenki !! Ez valóban rettenetes fájdalom, és mégis el tudjuk viselni, ha az Úr vigasztal meg bennünket.
De milyen lehet az, ha valaki Istentől elhagyottnak érzi magát? Gondoljunk csak a világ legfájdalasabb kiáltására: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?" (Mát. 27,46). Megéreztünk-e már valaha valamit ennek az elhagyatottságnak a keserűségéből? Ha igen, kérjük az Urat mentsen meg bennünket ennek a kimondhatatlan fájdalomnak a megismétlődésétől, hogy soha ne térjen vissza az a sötétség. Rosszakaratú emberek mondhatják a hívőről, hogy "elhagyta az Isten, intézzük el mi is." Ez azonban soha nem megy így. Az Úr szerető kegyelme csakhamar rákényszerti ellenségeinket, hogy visszavonják azt, amit mondtak, vagy legalábbis elhallgassanak.
Mindennek ellenkezőjéről szól Isten ígérete a vers végén: "Gyönyörködik majd benned az Úr." Ez a vigasztalás örömmé változtatja a sírást. Ti, akik úgy érzitek, hogy elhagyottak vagytok, halljátok meg az Úr szavát: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" (Zsid. 13,5).
VALAMIT NEM ÉRTEK Bódás János.
Régóta ismerlek már Istenem,
S egyre halkulnak bennem a "miért"-ek.
De homályos elmém bárhogy derül is,
valamit most sem értek.
Tudom,
szereted minden művedet,Régóta ismerlek már Istenem,
S egyre halkulnak bennem a "miért"-ek.
De homályos elmém bárhogy derül is,
valamit most sem értek.
mert minden műved nagyszerű, remek.
Szereted a virágot, hisz színében
a mennynek színei tündökölnek.
Szereted a csillagot: tiszta, fényes.
A követ is: ház lesz, véd, menhelyet, ád;
a harmatot, a forrást: makulátlan,
s mert szótlanul terem, a füvet, s a fát.
Az állatot, mert törvényed szerint él,
s mint az ember, testvérbe nem harap;
a szitakötot, fecskét sast, galambot,
méhet és minden zümmögő bogarat,
Mik a szivárvány száz színét ragyogják,
s himporuk, pelyhük, tolluk lágy, puha;
szereted a gyermeket, mert arcán
az ártatlanság égi mosolya.
Szép minden műved, hát hogyne szeretnéd,
Gyönyörködsz benne, mind, mind értem ezt!
De engem, aki szégyenedre válok,
ezt nem értem, hogy engem miért szeretsz?!
---------------------------------------------------
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése