2014. július 19., szombat



Balog Miklós 

„És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből
És gyökeriből egy virágszál növekedik…”
Ézsaiás 11:1

Nézd már kivirul a halálból az élet,
és nyílik a lombbal a téli reményed,
száz tarka virággal szívedből a hála
és lelki jövődben a mennyei pálma!

De jusson eszedbe az égi Virágszál,
Kit nem mindig vársz, Kit nem mindig vártál.
Bár virágvasárnap: hű leszel – fogadod,
s e drága Virágot virággal fogadod,

másnap már tövisből nyomsz rá rút koszorút,
te, aki azt mondtad, szívedbe bevonult!
Alig sarjadt benned: „Feszítsd meg! Ki vele!
– kiáltod, s megöli szíved vad hidege.

De újra kisarjad, mint húsvét Virága!
Testvér, ez ünnep legyen hiába!
Zengje szíved velem: „Örök, szent Szeretet,
Megváltó Jézusom, töltsd be a szívemet!

S így nekem szent szépség, örök virág maradsz,
Örök Feltámadás, Élet, örök Tavasz!”


Méry Katalin 

Van Út

Ledőlt a szeretet hídja,
hiányzik hitünk szárnya,
és úszni reménytelen.
Keresés, vándorlás után,
ábrándozó vágyunk nyomán
hova jutunk? Csak topogunk.
Hideg a sötét, kietlen,
vagy csábos veszély a jelen.
De van egy Út, az egyetlen.
A Megváltó: ajtó – élet,
V e l e hazaérek!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése