Szikszai Béni verse: VALAKI VÁR. 

Egyre gyakrabban szorítja szívemet a kérdés:

Meddig mehetek még? Mögöttem tízesekkel mérem az időt,

előttem csak évekre futja már. A másik sarkon tán valaki vár.

Minden eszközzel küzdök a máért, s szorítva fut a holnap felém.

Az idő késő délutánra jár, és valahol valaki vár.

Kitárja éltem másik kapuját, Ahogy az elsőn magam léptem át,

itt is magamra maradok. De Valaki vár,

s értem átszegzett karjaiba zár.

---------------------------------------------

(Példabeszédek 19,21)

 Krisztusunk ,jöjj el!

Már olyan jó berendezkedtünk.

Helyén van asztalunk és székünk.

Volt mit a szekrénybe tennünk.

Elégetetten körülnézünk,

S lefekszünk. Ránk borul az éjjel.

Sötét van,már lámpánk sem ég….

S imádkozunk :Krisztusunk,jöjj el!

De rásóhajtunk:Most ne még!

Évekbe telt ,míg minden rendre

Ily szépen helyre került .

Szeretnénk gyönyörködni benne,

Élvezni a napfényt,derűt.

Van annyi szép is itt a földön,

S volt már nehéz napunk elég.

Igen ,tudjuk ,hogy Krisztus eljön,

de azt sóhajtjuk:ma ne még!

Nem látjuk,csak ezt a világot,

S idegen lett a menny nekünk?

Észak ,Kelet …földi határok

Határolják csak életünk?

A mennyről éneket zengünk,

De a lemondásról soha.

„Krisztusunk,jöjj el! –énekeljük,

A hozzátesszük:Csak ne még ma!

Bár az ajándékozót néznénk,

Nem csak az ajándékokat!

Hiszen tőle öröm és szépség ,

S még dícsőbbeket tartogat.

Tanuljunk magasabbra nézni!

Legyen életünk dallama,

Ne csak szájjal,de szívvel kérni:

Krisztusunk,jöjj el!Jöjj még ma!

SOHA NEM HAGY MAGUNKRA

"Nem mondanak többé elhagyottnak..."
Ézs. 62,4.

"Elhagyott" -- milyen vigsztalan szó. Úgy hangzik mint a lélekharang. Mély fájdalmat és nagy bánatot takar. A nyomorúság feneketlen mélysége tátong az "elhagyott" szóban. Elhagyott valaki aki a becsületszavát adta, hogy kitart mellettünk. Elhagyott szeretett rokonunk, apánk, anyánk, mindenki !! Ez valóban rettenetes fájdalom, és mégis el tudjuk viselni, ha az Úr vigasztal meg bennünket.
De milyen lehet az, ha valaki Istentől elhagyottnak érzi magát? Gondoljunk csak a világ legfájdalasabb kiáltására: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?" (Mát. 27,46). Megéreztünk-e már valaha valamit ennek az elhagyatottságnak a keserűségéből? Ha igen, kérjük az Urat mentsen meg bennünket ennek a kimondhatatlan fájdalomnak a megismétlődésétől, hogy soha ne térjen vissza az a sötétség. Rosszakaratú emberek mondhatják a hívőről, hogy "elhagyta az Isten, intézzük el mi is." Ez azonban soha nem megy így. Az Úr szerető kegyelme csakhamar rákényszerti ellenségeinket, hogy visszavonják azt, amit mondtak, vagy legalábbis elhallgassanak.
Mindennek ellenkezőjéről szól Isten ígérete a vers végén: "Gyönyörködik majd benned az Úr." Ez a vigasztalás örömmé változtatja a sírást. Ti, akik úgy érzitek, hogy elhagyottak vagytok, halljátok meg az Úr szavát: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged" (Zsid. 13,5).
--------------------------------

MINDIG ELSŐ A KÖZÖSSÉGBEN

" ... előttetek megy Galileába; ott meglátjátok Őt amint megmondta nektek."
Márk. 16,7.

Jézus Krisztus idejében ott lesz, ahol tanítványaival találkozni szeretne.. Ő mindig megtartja szavát és megjelenik a találkozón. Ha ígérte, hogy találkozni fog velünk a kegyelem trónusánál, a nyilvános istentiszteleten vagy a kenyér megtörésénél, biztosra vehetjük, hogy valóban ott is van. Mi, bűneink miatt, elmulaszthatjuk a vele való találkozást, Ő azonban nem tesz soha ilyet. Azt ígérte, "ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok köztük" (Mát. 18,20). Nem azt mondta, hogy "majd ott leszek", hanem, hogy "ott vagyok".
Krisztus ki is jelenti magát az Őt követóknek. "Meglátjátok Őt." Milyen örömteli érzés ez ! A híres embereket nem nagyon kívánjuk látni, de ha lelki szemeinkkel Krisztust láthatjuk, az örömmel és békességgel tölt el bennünket. Valóban meglátjuk Őt, mert megígérte, hogy eljön a benne hívőkhöz és kijelenti magát nekik. Legyünk biztosak abban, hogy ez így is lesz, mert Ő mindent ígérete szerint cselekszik: "amint megmondta nektek." Ragadjuk meg ezt az ígéretet, és bízzunk abban, hogy végül velünk is megcselekszi azt, amit megmondott nekünk.