Légy fény, világosság!

Fel Sion, fel! légy fény, világosság!

Mennyei fénytől ragyogjon orcád!

Bátran, hittel lépj, ne félj,

Krisztus az Úr, íme, él!

Jézus Krisztus szent vérén üdvöt ad nekünk,

Őbenne boldog már az életünk.

Jézus Krisztus szent vérén üdvöt ad nekünk,

Ez végtelen örömünk.

Béke legyen az Úrnak népe közt,

Szeressük egymást, mert Ő ezért jött!

Félre harag, s ami gőg,

Mindez nem tiszteli Őt.

Ne civakodjunk! Sátán ez alatt

Mirajtunk nevet, mert ő így arat.

Együtt álljunk ellene,

Hogy minket ne győzzön le.

Mily drága áron váltattunk mi meg!

Őbenne legyen szívünk-lelkünk egy,

Józanság és szeretet

Hadd, töltse be szívünket!

Ha bánatos vagy, csüggedt, kétkedő,

Jöjj, lélek Hozzá, és megnyugtat Ő!

Vesd Rá minden terhedet,

Meggyógyítja szívedet!

(A hit hangjai, 221)

---------------------------------------

Haraszti Sándor - URAM, CSAK EGY VAGYOK…

Tulajdonképpen egy Istenhez szóló ima,.                                                                                                                                                 melyben megvallja a költő, hogy tudja,                                                                                                      hogy az emberek közül ő csak  egy, de szeretné,                                                                                          ha azért figyelne rá az Úr..

URAM, CSAK EGY VAGYOK…

Uram, csak egy vagyok a sok között,  Ki bár rongyos ruhába öltözött,
Vendégeid sorába híva lenni,  Királyi nagy menyegződre menni,
Szegényen bár, de úgy szeretne!  Mégis talán, ha meglehetne...

Rongyos ruhámra félve, hogyha még Tekinti, olykor elfelejtenék,
Azért előttem mégis ott lebeg  Aranytermed, s a szívem úgy remeg!
Aranytermed, s az én ruhám, és, Ajkamra félve jön könyörgés:

Nem az első helyre ülnék, Uram.  A meghívottak mellett boldogan ,
Húzódnék félre, félre, messzire: A díszes asztalnak legvégire;
Szívem mélyén azért repesve! Uram, talán ha meglehetne...

Uram, nem kellenének drága ételek: Nem tennék úgy én, mint az emberek,
Akik jólétre jutnak: erre már Kívánságuk felhőkben egyre jár.
Ily ember morzsát is ehetne!  Uram, talán így meglehetne...

Uram, tudom, sok minden útban áll; Azért szívem mégis remélve vár...
Kegyelmednek sugara végre tán Dicsón csillogva irányulna rám.
Boldoggá engem ez tehetne.  Uram, óh, bárcsak így lehetne...