A SZERETET DICSÉRETE .-I-

Áttör homályon, gáton.

Nem akad el a kis hibákon.

Csak csodálkozik égre, földre,

rászolgál mindig örömödre.

Hidat ver a szakadék fölé…

Nyugodtan megy a halál elé.

Javait osztja, mint akarja,

sose jut emiatt zavarba.

Nem szedi bőszen áldozatát,

de áldozatként adja magát.

S ha minden elvész, ő élni fog,

létében van meg ehhez a jog.

Mindent, mi gonosz itt, elfedez…

Hajolj meg előtte s meg ne vesd!

Ne próbáld oltani, nem lehet…

Érted ég – értsd meg – a szeretet!

Érted ég! Lángol! S hogy melegít!

Ölbe vesz, dajkál és felsegít,

A menny felé visz, mást nem tehet,

Mert maga Isten a szeretet!

            Imre Albert

A SZERETET DICSÉRETE.- II-  

Hiába szólok angyalok nyelvén,

Hiába szép a beszédem nagyon,

Ha szeretet pedig nincsen énbennem,

Én Isten előtt csak olyanná lettem,

Mint zengő érc, vagy pengő cimbalom.

És láthatok én, tudhatok jövendőt,

S lehet világos minden nagy titok -

Lehetek én nagy bármely tudományban,

A hitemet bár mindennap megálljam,

Szeretet nélkül semmi sem vagyok.

Ha vagyonomat felétetem mind is

És ha testemet tűzre is adom,

Szeretet nélkül meghalt amit tettem,

Az örök cél lett megcsúfolva bennem,

Az én lelkemnek nincs haszna azon.

Mert a szeretet kegyes, hosszútűrő,

Nem kérkedik az, nem irigykedik,

Nem ismerős a maga haragjával -

Együtt örül az igaz igazsággal,

Hisz és remél a végső ideig.

Hiába szólok angyaloknak nyelvén,

Hiába szép a beszédem nagyon,

Ha szeretet pedig nincsen énbennem,

Én Isten előtt csak olyanná lettem,

Mint zengő érc, vagy pengő cimbalom.

            Szigethy Ferenc

------------------------------------------------