Elveszíthetetlen öröm

Az nem igaz, hogy az élet kegyetlen.

Sok öröm van benne: elveszíthetlen!

Van öröm, mely mindörökre tart,

Nem árt neki a szó, se tűz, se kard,

Se fagy, szélvész, átok vagy nyomor,

Miktől az élet sokszor oly komor.

Van öröm, ami soha nem apad,

Ez az igazi öröm: add másoknak magad.

Míg élsz, magad mindig adhatod,

Adj jó szót, vigaszt s ha van, falatot,

Derűt, tudást vagy békülő kezet.

Mindez tiéd. Vessd másba s nézheted,

Hogy nő vetésed, hozva dús kalászt,

Meggazdagítva lelked asztalát.

S csoda történik: minél többet adsz,

Te magad annál gazdagabb maradsz.

(Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

Jézustól tanulj!

Szeresd azokat akik közt lakol,

Árazd a napfényt, ontsd a meleget,

Hisz odakint a nagy életúton

Úgyse kaphatnak ebből eleget.

Áradjon rólad le a szent derű,

Bút oszlatón, védőn, melegen.

Hogy elsimulhasson a sok redő,

Mosollyá a könny szereteteden.

Meglásd, odakint kisüt majd a Nap,

Hideg, zord télben nyár köszönt reád.

Nem érzed meg a fagyasztó telet,

Mert vágyják otthon lelked mosolyát.

Szeresd azokat, akik tieid,

Ne légy hozzájuk megszokott, hideg,

Közömbös, unott, fásult, hangtalan.

Otthon is legyen fényes a szíved.

Tanulj Jézustól, aki önmagát

Oda áldozta az övéiért...

Csak azok lesznek nagyon boldogok,

Akik szeretik egymást – Jézusért!

    Kárász Izabella    (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)