„MEG VAN ÍRVA!“    

Ef .6,17; Vegyétek fel az Isten szabadítását, ez legyen a sisak a fejeteken! Vegyétek kezetekbe a kardot, amelyet a Szent Szellem ad! Ez a kard az Isten beszéde.

Zsid 4,12 - Mert amit Isten kimond, az élő beszéd, erőteljes és hatékony. Isten szava élesebb, mint a legélesebb kétélű kard. Mélyen belénk hatol, egészen addig, ahol a szellem és a lélek találkozik. Igen, Isten beszéde behatol a csontjaink találkozásáig, sőt a csontjaink belsejébe is: megítéli szívünk gondolatait és szándékait

Szent harcunkban, mely ránk van bízva itt,

Ki fog megállni, győztes vaj‘ ki lészen?

Reánk zúdítja ádáz hadait

Bősz ellenségünk álnokul s merészen.

Erő mit ér, mit ér a bölcsesség,

Ész és tudás e harcban nem elég,

Csak egy a fegyver, mely a küzdést bírja,

A Lélek éles kardja: „Meg van írva!“

Ó nézd, miként küzd Mesterünk vele,

S meggyőzi a kísértőt a pusztában,

Mint veszt csatát ádáz ellenfele

Ott az utolsó nagy haláltusában!

Csodálatos, példátlan küzdelem,

Mocsoktalan, felséges győzelem!

Mi volt, mi Sátánt megfutásra bírta?

A Lélek éles kardja: „Meg van írva!“

Dicső Urát híven követve küzd

a kis sereg, mit vérével megváltott,

Bűn és kísértés száz veszélye közt

Halad tovább, meggyőzve a világot.

Mi tartja fenn az Úr kis csapatát?

Mi ád erőt, megnyerni a csatát?

Mi az, mi küzdni, győzni megtanítja?

A Lélek éles kardja: Meg van írva!“

Szólott az Úr - s a csillagezres ég

Ím létrejött a semmiség ködébül,

Szól majd az Úr - s tűzláng között elég

Ez a világ és romjain új épül.

Ily szónak ellenállni hát ki mer,

Melytől világok lesznek s múlnak el? !

Boldog, ki remélve, várva, bízva,

Erősen áll e sziklán: „Meg van írva!“

Isten maga mondá ki az Igét,

S ki elveti, Istent csúfolja meg,

Higgy az Igében, s oszlik a setét,

S fut a gonosz, ki úgy óhajtja veszted.

De megbotolsz, s el is bukol hamar,

Célt és irányt sötét homály takar,

Előtted örvény szörnyű torka nyitva,

Ha nincs veled e fáklya: „Meg van írva!“

Ne hidd, hogy tán Istent szolgálhatod,

Ha nem Igéje kormányozza lelked!

Amíg szava szívedbe nem hatott,

Távol vagy Tőle, sőt még meg sem lelted.

A hit számára nincsen más alap,

Az Ige csak, mely volt , van és marad,

A szolgálat azokra van csak bízva,

Kik ettől el nem állnak: „Meg van írva!“

                               *

Isten trónjánál áll a szent sereg,

Fehér ruhában, pálmaág kezében,

Kies mezőn, hol hűs forrás cseveg

Legelteti a Bárány őket szépen.

Üldözte egykor Sátán vad dühében,

De hittek ők az Isten Igéjében,

Mint győztesek szálltak alá a sírba,

S végső szavuk is ez volt: „Meg van írva!“

    Kühn B. után németből Vargha Gyuláné